Hálaadó imádság

¹Uram, te vagy az én Istenem,

Hálaadó imádság

magasztallak és áldom a nevedet.

Hálaadó imádság

Mert csodálatos dolgokat vittél végbe,

Hálaadó imádság

rég eltervezett, hitelt érdemlő

Hálaadó imádság

és igaz dolgokat.

²Mert romhalmazzá tetted a várost,

rommá a megerősített várat.

A kevélyek palotája nem város többé,

föl nem építik többé soha.

³Ezért erős népek áldanak,

s a hatalmas nemzetek városai

félik a neved.

⁴Menedéke lettél a szegénynek,

szorongatottságában vára

a szűkölködőnek;

menedéke a viharban,

árnyéka a forróságban;

mert az erőszakosak úgy tomboltak,

mint a vihar.

⁵Mint a forróságot a sivatagos földön,

úgy törted le a kevélyek tombolását;

és mint a hőséget az árnyékos felhő,

elnémítottad az elnyomók diadalénekét.

A messiási lakoma

⁶A Seregek Ura minden nemzetnek

A messiási lakoma

bőséges lakomát rendez e hegyen.

A messiási lakoma

Lakomát, ahol lesz finom bor,

A messiási lakoma

⁶zsíros, legjava falat, és erős színbor.

⁷És leveszi e hegyről a leplet,

amely minden népet betakart, és a fátyolt,

amely minden nemzetet elborított.

⁸Örökre megsemmisíti a halált.

Istenünk, az Úr letörli a könnyet

minden arcról,

lemossa népéről a gyalázatot,

lemossa az egész földön.

Ő, az Úr mondta ezt.

⁹Azon a napon majd így beszélnek:

Íme, a mi Istenünk!

Benne reméltünk,

hogy megszabadít minket.

Ő az Úr, s mi benne bíztunk.

Örüljünk és ujjongjunk segítségén!

¹⁰Mert az Úr keze megpihen e hegyen,

Moábot meg úgy eltiporják a saját földjén,

mint a szalmaszálat

eltapossák a trágyalében.

¹¹És ha kiterjeszti kezét,

mint az úszó úszásra,

az Úr megalázza kevélységében,

bármilyen ügyesen mozgatja is kezét.

¹²Magasba nyúló, erős falaidat lerontja,

porig alázza, s a földig lerombolja.