4. JÖVENDÖLÉSEK A VÉGSŐ IDŐKRŐL

Az ítélet

¹Íme, az Úr elpusztítja a földet, kopárrá teszi és elcsúfítja a színét, lakóit pedig messze szétszórja.

²A pap úgy jár majd, mint a nép, az úr, mint a szolgája, s az úrnő, mint a szolgálója. Az eladó olyan lesz, mint a vásárló, a kölcsönadó, mint a kölcsönvevő, és a hitelező olyan, mint az adós.

³A föld elpusztul, s úgy jár, mint akit kifosztottak. Igen, az Úr mondta ki ezt ellene.

⁴Gyászba borul, elhervad a föld, a földkerekség elhervad, elsorvad, s elenyészik az ég is a földdel együtt.

⁵Tisztátalanná lett ugyanis a föld lakóinak lába miatt, mert áthágták a törvényt, megszegték a parancsokat, s megtörték az örökre szóló szövetséget.

⁶Ezért átok emészti meg a földet, és megbűnhődnek, akik rajta laknak. Tűz emészti meg a föld lakóit, és csak kevesen maradnak életben.

A rombadőlt város

⁷Gyászol majd a must, elfonnyad a szőlőtő, sóhajtoznak mind a vidám szívűek.

⁸Elhallgat a vidám dobszó, a vigadozók zaja elcsöndesül, s a hárfa hangja is elhal.

⁹Nem isznak többé dalolva bort, s keserű lesz az ital a mulatozóknak.

¹⁰Romba dől a pusztulásra ítélt város, bezárt házaiba senki be nem léphet.

¹¹Panaszszó hallatszik utcáin: Nincs többé bor, vége minden vidámságnak, az öröm elköltözött a földről.

¹²Csak pusztulás maradt a városban, kapui is romokban hevernek.

¹³Éppúgy lesz majd a földön a nemzetek között, mint amikor leverik a bogyót az olajfákról, és a szüret elmúltával összeböngészik a szőlőt.

¹⁴De ők örömükben dicséretet zengenek, ujjonganak a tenger felől az Úr fölségének.

¹⁵A szigeteken is az Urat áldják; a tenger szigetein az Úr nevét, Izrael Istenének nevét dicsőítik.

¹⁶A föld határáról halljuk az énekszót: Legyen dicsőség az Igaznak! Hanem én azt mondom: „Elég már, elég! Jaj az árulóknak, akik hűtlenül járnak el, az árulóknak, akik mindenestül hűtlenek!”

¹⁷Rettegés, verem és tőr vár rád, lakója a földnek!

Az ítéletről szóló jövendölés folytatása

¹⁸Aki elmenekül a rettegés hangja elől, az verembe esik. És aki kimászik a veremből, azt tőr fogja meg.

¹⁹Bizony, megnyílnak az ég zsilipjei és meginognak a föld alapjai.

²⁰Recseg-ropog és megreped a föld, meghasad és megrendül a föld.

²¹Inog a föld, mint a részeg, s leng, mint a hevenyészett kunyhó. Úgy ránehezedik gonoszsága, hogy elesik, s többé már nem kel föl.

²²Azon a napon majd meglátogatja az Úr az ég seregét fenn a magasban, és a föld királyait lenn a földön.

²³Összegyűjti őket, mint foglyokat egy veremben, bebörtönzi, s hosszú idő múltán megbünteti őket.

²⁴Akkor elpirul a hold, a nap megszégyenül, mert a Seregek Ura trónjára lép a Sion hegyén, Jeruzsálemben, és felragyog dicsősége véneinek színe előtt.