4. JÖVENDÖLÉSEK A VÉGSŐ IDŐKRŐL

Az ítélet

¹Íme, az Úr elpusztítja a földet,

4. JÖVENDÖLÉSEK A VÉGSŐ IDŐKRŐL

Az ítélet

kopárrá teszi és elcsúfítja a színét,

4. JÖVENDÖLÉSEK A VÉGSŐ IDŐKRŐL

Az ítélet

lakóit pedig messze szétszórja.

²A pap úgy jár majd, mint a nép,

az úr, mint a szolgája,

s az úrnő, mint a szolgálója.

Az eladó olyan lesz, mint a vásárló,

a kölcsönadó, mint a kölcsönvevő,

és a hitelező olyan, mint az adós.

³A föld elpusztul, s úgy jár,

mint akit kifosztottak.

Igen, az Úr mondta ki ezt ellene.

⁴Gyászba borul, elhervad a föld,

a földkerekség elhervad, elsorvad,

s elenyészik az ég is a földdel együtt.

⁵Tisztátalanná lett ugyanis a föld

lakóinak lába miatt,

mert áthágták a törvényt,

megszegték a parancsokat,

s megtörték az örökre szóló szövetséget.

⁶Ezért átok emészti meg a földet,

és megbűnhődnek, akik rajta laknak.

Tűz emészti meg a föld lakóit,

és csak kevesen maradnak életben.

A rombadőlt város

⁷Gyászol majd a must,

A rombadőlt város

elfonnyad a szőlőtő,

A rombadőlt város

sóhajtoznak mind a vidám szívűek.

⁸Elhallgat a vidám dobszó,

a vigadozók zaja elcsöndesül,

s a hárfa hangja is elhal.

⁹Nem isznak többé dalolva bort,

s keserű lesz az ital a mulatozóknak.

¹⁰Romba dől a pusztulásra ítélt város,

bezárt házaiba senki be nem léphet.

¹¹Panaszszó hallatszik utcáin:

Nincs többé bor,

vége minden vidámságnak,

az öröm elköltözött a földről.

¹²Csak pusztulás maradt a városban,

kapui is romokban hevernek.

¹³Éppúgy lesz majd a földön

a nemzetek között,

mint amikor leverik a bogyót az olajfákról,

és a szüret elmúltával

összeböngészik a szőlőt.

¹⁴De ők örömükben dicséretet zengenek,

ujjonganak a tenger felől az Úr fölségének.

¹⁵A szigeteken is az Urat áldják;

a tenger szigetein az Úr nevét,

Izrael Istenének nevét dicsőítik.

¹⁶A föld határáról halljuk az énekszót:

Legyen dicsőség az Igaznak!

Hanem én azt mondom: „Elég már, elég!

Jaj az árulóknak, akik hűtlenül járnak el,

az árulóknak, akik mindenestül hűtlenek!”

¹⁷Rettegés, verem és tőr vár rád,

lakója a földnek!

¹⁸Aki elmenekül a rettegés hangja elől,

az verembe esik.

És aki kimászik a veremből,

azt tőr fogja meg.

Az ítéletről szóló jövendölés folytatása

Bizony, megnyílnak az ég zsilipjei,

Az ítéletről szóló jövendölés folytatása

és meginognak a föld alapjai.

¹⁹Recseg-ropog és megreped a föld,

meghasad és megrendül a föld.

²⁰Inog a föld, mint a részeg,

s leng, mint a hevenyészett kunyhó.

Úgy ránehezedik gonoszsága, hogy elesik,

s többé már nem kel föl.

²¹Azon a napon majd meglátogatja az Úr

az ég seregét fenn a magasban,

és a föld királyait lenn a földön.

²²Összegyűjti őket,

mint foglyokat egy veremben, bebörtönzi,

s hosszú idő múltán megbünteti őket.

²³Akkor elpirul a hold, a nap megszégyenül,

mert a Seregek Ura trónjára lép

a Sion hegyén, Jeruzsálemben,

és felragyog dicsősége véneinek színe előtt.