Jeruzsálem korai öröme ellen

¹Fenyegető jövendölés

Jeruzsálem korai öröme ellen

a látomás völgye ellen:

Jeruzsálem korai öröme ellen

Ugyan mi lelt téged,

Jeruzsálem korai öröme ellen

hogy egész néped fölment a háztetőkre,

²te zajongó, forrongó, te ujjongó város?

Akiket megöltek benned,

nem kard élén vesztek el,

s akik elpusztultak, nem harcban estek el.

³Minden főembered megfutamodott,

fogságba jutottak,

mielőtt íjukat kifeszítették volna.

Legbátrabb vitézeidet bilincsbe verték,

amikor menekülni készültek

messze földre.

⁴Ezért azt mondom:

„Fordítsátok el arcotokat tőlem,

mert keserves sírás fojtogat.

Ne próbáljatok vigasztalni

népem leányának pusztulása miatt.”

⁵Mert ez az eltiprásnak

és a zűrzavarnak a napja,

az Úrtól, a Seregek Istenétől való.

A látomás völgyében leomlott egy fal,

és segítségért a hegy felé kiáltanak.

⁶Elám elővette a tegezt,

Arám is fölnyergelte lovait,

és Kir előszedte a pajzsot.

⁷Gyönyörű völgyeid megtelnek

harci szekerekkel,

lovasok ütik fel táborukat kapuidnál:

⁸Júda védelme kudarcot vall.

A harci előkészületek ellen

Azon a napon a tekintetetek

A harci előkészületek ellen

az Erdei Palota fegyverzete felé fordult.

⁹Figyeljétek, hogy Dávid városán

milyen sok rés támadt.

Összegyűjtöttétek az Alsó-tó vizeit,

¹⁰megszámoltátok Jeruzsálem házait,

és házakat romboltatok le,

hogy megerősítsétek a várfalat.

¹¹A két fal között medencét csináltatok

a régi tó vize számára.

De nem néztek fel arra, aki ezt teremtette,

s nem tekintettetek föl arra,

aki mindent régtől fogva alkotott.

¹²És az Úr, a Seregek Istene azon a napon

sírásra és jajgatásra hívott fel benneteket,

¹²meg arra, hogy nyírjátok meg fejeteket

s öltsetek magatokra szőrruhát.

¹³De ehelyett, lám, öröm és vigasság hallik.

Borjakat vágnak, juhokat ölnek,

húst esznek és bort isznak:

„Együnk-igyunk – mondják –,

mert holnap úgyis meghalunk!”

¹⁴Ám én ezt a kinyilatkoztatást kaptam

a Seregek Urától a fülembe:

„Bizony, ezt a gonoszságot

nem bocsátom meg nektek,

míg csak meg nem haltok.”

Az Úr, a Seregek Istene mondta ezt.

Sebna ellen

¹⁵Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene:

Sebna ellen

Eredj és menj be ahhoz az intézőhöz,

Sebna ellen

Sebna udvarnagyhoz,

¹⁶aki sírhelyet vágatott magának a magasban,

sírkamrát készíttetett magának a sziklában:

„Mi jogod van itt neked,

és vannak-e itt rokonaid,

hogy sírhelyet vágatsz magadnak

ezen a helyen?

¹⁷Lám, az Úr egyetlen csapással leterít,

megragad és messze elhajít.

¹⁸Mint egy gombolyagot, összegöngyöl,

s mint egy labdát, egy távoli földre dob.

Ott halsz meg, s odamennek kocsijaid is,

amelyekre oly büszke voltál,

te, gyalázata urad házának!”

Újabb jövendölés Sebna ellen

¹⁹Kivetlek tisztségedből,

Újabb jövendölés Sebna ellen

és elmozdítalak hivatalodból.

²⁰Azon a napon elhívom szolgámat,

Eljakimot, Hilkijahu fiát,

²¹és a köntösödbe öltöztetem,

s körülövezem az öveddel.

A kezébe adom hatalmadat.

Így mintegy atyja lesz Jeruzsálem lakóinak

és Júda házának.

²²Az ő vállára teszem le

Dávid házának kulcsát,

amit kinyit, azt senki be nem zárja,

s amit bezár, azt senki ki nem nyitja.

²³Mint a szeget, szilárd helyre verem be,

és dicsőséges trónjává lesz atyja házának.

Eljakim családjának pusztulása.

²⁴De amikor ráaggatják atyja házának egész sokaságát, a fiak és unokák seregét, minden apró edényt, az összes ivóedényt és az összes korsót,

²⁵azon a napon a Seregek Urának szava szerint engedni fog a szeg, amelyet szilárd helyre vertek be, sőt letörik, és a földre hull. És ami rajta függött, összetörik, mert az Úr mondta ezt.