Jeruzsálem korai öröme ellen

¹Fenyegető jövendölés a látomás völgye ellen: Ugyan mi lelt téged, hogy egész néped fölment a háztetőkre,

²te zajongó, forrongó, te ujjongó város? Akiket megöltek benned, nem kard élén vesztek el, s akik elpusztultak, nem harcban estek el.

³Minden főembered megfutamodott, fogságba jutottak, mielőtt íjukat kifeszítették volna. Legbátrabb vitézeidet bilincsbe verték, amikor menekülni készültek messze földre.

⁴Ezért azt mondom: „Fordítsátok el arcotokat tőlem, mert keserves sírás fojtogat. Ne próbáljatok vigasztalni népem leányának pusztulása miatt.”

⁵Mert ez az eltiprásnak és a zűrzavarnak a napja, az Úrtól, a Seregek Istenétől való. A látomás völgyében leomlott egy fal, és segítségért a hegy felé kiáltanak.

⁶Elám elővette a tegezt, Arám is fölnyergelte lovait, és Kir előszedte a pajzsot.

⁷Gyönyörű völgyeid megtelnek harci szekerekkel, lovasok ütik fel táborukat kapuidnál:

⁸Júda védelme kudarcot vall.

A harci előkészületek ellen Azon a napon a tekintetetek az Erdei Palota fegyverzete felé fordult.

⁹Figyeljétek, hogy Dávid városán milyen sok rés támadt. Összegyűjtöttétek az Alsó-tó vizeit,

¹⁰megszámoltátok Jeruzsálem házait, és házakat romboltatok le, hogy megerősítsétek a várfalat.

¹¹A két fal között medencét csináltatok a régi tó vize számára. De nem néztek fel arra, aki ezt teremtette, s nem tekintettetek föl arra, aki mindent régtől fogva alkotott.

¹²És az Úr, a Seregek Istene azon a napon sírásra és jajgatásra hívott fel benneteket, meg arra, hogy nyírjátok meg fejeteket s öltsetek magatokra szőrruhát.

¹³De ehelyett, lám, öröm és vigasság hallik. Borjakat vágnak, juhokat ölnek, húst esznek és bort isznak: „Együnk-igyunk – mondják –, mert holnap úgyis meghalunk!”

¹⁴Ám én ezt a kinyilatkoztatást kaptam a Seregek Urától a fülembe: „Bizony, ezt a gonoszságot nem bocsátom meg nektek, míg csak meg nem haltok.” Az Úr, a Seregek Istene mondta ezt.

Sebna ellen

¹⁵Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Eredj és menj be ahhoz az intézőhöz, Sebna udvarnagyhoz,

¹⁶aki sírhelyet vágatott magának a magasban, sírkamrát készíttetett magának a sziklában: „Mi jogod van itt neked, és vannak-e itt rokonaid, hogy sírhelyet vágatsz magadnak ezen a helyen?

¹⁷Lám, az Úr egyetlen csapással leterít, megragad és messze elhajít.

¹⁸Mint egy gombolyagot, összegöngyöl, s mint egy labdát, egy távoli földre dob. Ott halsz meg, s odamennek kocsijaid is, amelyekre oly büszke voltál, te, gyalázata urad házának!”

Újabb jövendölés Sebna ellen

¹⁹Kivetlek tisztségedből, és elmozdítalak hivatalodból.

²⁰Azon a napon elhívom szolgámat, Eljákimot, Hilkijahu fiát,

²¹és a köntösödbe öltöztetem, s körülövezem az öveddel. A kezébe adom hatalmadat. Így mintegy atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának.

²²Az ő vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja.

²³Mint a szeget, szilárd helyre verem be, és dicsőséges trónjává lesz atyja házának.

Eljákim családjának pusztulása.

²⁴De amikor ráaggatják atyja házának egész sokaságát, a fiak és unokák seregét, minden apró edényt, az összes ivóedényt és az összes korsót,

²⁵azon a napon a Seregek Urának szava szerint engedni fog a szeg, amelyet szilárd helyre vertek be, sőt letörik, és a földre hull. És ami rajta függött, összetörik, mert az Úr mondta ezt.