Kus földjének szóló jövendölés az asszír hatalom vereségéről
1Jaj a szárnycsattogás földjének
Kus földjének szóló jövendölés az asszír hatalom vereségéről
Kus folyamain túl,
2amely követeket küld a tengeren,
papiruszcsónakokon a vizeken.
Menjetek csak vissza, gyors követek,
a szálas és fényesbőrű néphez,
a mindenfelé rettegett néphez,
az erős és hódító nemzethez,
amelynek országát folyamok szelik át!
3És ti, lakói a földkerekségnek,
s minden nemzete a földnek:
Ha a zászló fölemelkedik a hegyeken,
figyeljetek!
Ha a kürt felharsan, halljátok meg!
4Mert ezt mondja nekem az Úr:
„Széttekintek lakóhelyemről,
s oly nyugodt vagyok, mint a verőfényes
déli hőség, s a harmatfelhő aratáskor
a tikkasztó melegben.”
5Valóban, még a szüret előtt,
amikor a szőlő már elvirágzik,
és fürtje érőre fordul:
akkor metszik le venyigéit metszőkéssel,
és vágják le hajtásait.
6És ott maradnak egytől egyig
zsákmányul a hegyek madarainak
és a mező vadjainak.
Rajta töltik a nyarat a madarak,
s a föld vadállatai rajtuk telelnek.
7Abban az időben ajándékot visz
a Seregek Urának
a szálas és fényesbőrű nép,
a mindenfelé rettegett nép,
az erős és hódító nemzet,
amelynek országát folyamok szelik át,
a Seregek Ura nevének helyére,
a Sion hegyére.