Panaszének Moáb miatt

¹Fenyegető jövendölés Moáb ellen:

Panaszének Moáb miatt

Azon az éjszakán, amikor Ár elpusztul,

Panaszének Moáb miatt

elesik Moáb.

Panaszének Moáb miatt

Azon az éjszakán, amikor Kir elpusztul,

Panaszének Moáb miatt

elesik Moáb.

²Fölmegy a nép Dibon templomához,

fölmennek a magaslatokra sírni.

Nebó hegyén és Medébában

jajveszékel Moáb.

Minden fej kopaszra van nyírva,

minden szakáll levágva.

³Az utcáin szőrruhát viselnek,

a háztetőin jajgatnak.

Terein mindenki panaszszót hallat,

s zokogásban tör ki.

⁴Hesbon és Eleále fájdalmában felkiált,

Jáházig hallatszik a hangja.

Megremeg ezért Moáb ágyéka,

szinte reszket benne a lélek.

⁵Moáb szíve felsikolt, s a menekültek Coárig,

⁵Eglát-Selisijjáig jutnak.

Igen, sírva mennek fölfelé Luit magaslatán.

És Horonaim útján

szívet tépő zokogással sírnak.

⁶Igen, Nimrim vizei sivataggá válnak.

Mert kiszárad a fű, ellankad a pázsit,

elpusztul minden, ami zöldell.

⁷Ezért amijük még van,

amit szereztek, megpróbálják átmenteni

a Fűzfák patakján túlra.

⁸Igen, jajkiáltás járja át

Moáb egész vidékét.

Eglaimig hangzik a jajgatás,

s a panasz egész Beer-Elimig.

⁹Igen, vérrel telnek meg Dibon vizei,

s még nagyobb csapásokat is

mérek Dibonra.

Oroszlánt (szabadítok)

a Moábból menekültekre,

és az országban megmaradtakra.