Visszatérés a fogságból

¹Az Úr megkönyörül Jákobon, ismét kiválasztja Izraelt, s nyugalmat ad nekik földjükön. Akkor majd idegenek csatlakoznak hozzájuk, s Jákob házához szegődnek.

²A népek megragadják és a szülőföldjükre vezetik őket. Ám Izrael háza megszerzi őket rabszolgának és rabszolganőnek az Úr földjén. Így akik elhurcolták őket, a foglyaikká válnak, és uralkodni fognak zsarnokaikon.

Gúnydal egy zsarnok halálára.

³Azon a napon, amikor az Úr majd nyugalmat ad neked szenvedésed, gyötrelmed és kemény rabszolgaságod után, amelyet rád kényszerítettek,

⁴ezt a gúnydalt fogod majd zengeni Babilon királyáról: Hogy eltűnt az elnyomó, és megszűnt az elnyomás!

⁵Összetörte az Úr a kevélyek botját s a zsarnokok vesszejét,

⁶amely veszettül verte a népeket verést verésre halmozva, s nemzeteket igázott le haragjában, kíméletlenül üldözve őket.

⁷Megnyugszik az egész föld, végre megpihen, s ujjongó öröméneket hallat.

⁸Még a ciprusok s Libanon cédrusai is így ujjonganak bukásodon: „Mióta ledőltél, nem jön fel senki sem, hogy kiirtson minket.”

⁹Miattad az alvilág is megmozdul odalenn, érkezésedet várva. Tiszteletedre felriasztja az árnyakat, a föld minden fejedelmét. A nemzetek királyainak mind fel kell előtted trónjukról állaniuk.

¹⁰Mindnyájan megszólalnak és ezt mondják neked: „Így hát te is semmivé lettél, akárcsak mi, te is hozzánk hasonlóvá lettél.

¹¹A te dicsőséged is az alvilágba szállt hárfáid zengő hangjával együtt. Rothadás lett a fekvőhelyed és férgek lettek a takaród.

¹²Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia? Hogyan buktál a földre, te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket?

¹³Azt gondoltad magadban: én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat. Az egybegyűlés hegyén telepszem majd meg, messze fenn, északon.

¹⁴Felszállok a felhők magasába, hasonló leszek a Fölségeshez!

¹⁵És lám! Az alvilágba zuhantál alá, a mélységes szakadékba.”

¹⁶Akik meglátnak, rád emelik tekintetük, és nézelődve elgondolják: „Hát ez az az ember, aki a földet megrendítette, s megingatta a birodalmakat?

¹⁷Aki a világot pusztasággá tette, városait lerombolta, és aki foglyainak börtönét soha ki nem nyitotta?”

¹⁸A föld nemzeteinek királyai mind dicsőségben pihennek, ki-ki a saját sírjában.

¹⁹De téged messze kidobnak sírodból, mint valami szennyes hulladékot. A harcban elesettek temetnek maguk alá, s azok, akik kard élén vesztek el. Odadobnak a vizesárok köveire, mint egy széttaposott hullát.

²⁰Neked nem lesz részed, mint nekik, temetésben, mert elpusztítottad saját országodat, és saját néped gyilkosa voltál; a gonoszok ivadéka nem hagy nevet maga után.

²¹Rajta! Rendezzetek öldöklést fiai között atyáik vétkeiért, hogy soha föl ne keljenek a föld meghódítására, s el ne lepjék a földkerekség színét.

Fenyegető jövendölések Babilon ellen

²²Fölkelek ellenük – a Seregek Ura mondja –, és megsemmisítem Babilon nevét és maradékát, sarjadékát és ivadékát – a Seregek Ura mondja.

²³A sündisznó örökségévé és mocsárrá teszem, és elsöpröm a pusztítás seprűjével – a Seregek Ura mondja.

Asszíria elpusztul

²⁴Megesküdött a Seregek Ura, mondván: Valóban úgy lesz, ahogy elgondoltam, s ahogy elhatároztam, úgy történik.

²⁵Összetöröm Asszíriát országomban, és eltaposom a hegyeimen, hogy lekerüljön róluk igája, és terhe eltűnjön vállukról.

²⁶Ez az a határozat, amelyet hoztam az egész föld ellen. És ez az a kéz, amelyet kinyújtottam minden nemzet ellen.

²⁷Ha a Seregek Ura elhatároz valamit, ki merészelné azt meghiúsítani? S ha ő kinyújtja kezét, ki tudná elfordítani?

Figyelmeztetés a filiszteusok számára

²⁸Acház király halála évében hangzott el ez a fenyegető jövendölés:

²⁹Ne örülj annyira, Filisztea földje, hogy összetört a pálca, amely vert. Mert a kígyó magvából vipera támad, annak meg szárnyas sárkány lesz az ivadéka.

³⁰De a szegények jóllaknak majd legelőimen, és a szűkölködők biztonságban pihennek. Ám a te sarjadékodat éhínséggel pusztítom el, maradékodat pedig megölöm.

³¹Jajgass, kapu! Kiálts, város! Reszkess, egész Filisztea! Mert észak felől füst közeleg, senki el nem hagyja ott hűtlenül csapatát.

³²Mit kell majd felelni ama nép követeinek? „Az Úr rakta le Sion alapjait, és népének szegényei menedéket találnak benne.”