Visszatérés a fogságból

¹Az Úr megkönyörül Jákobon,

Visszatérés a fogságból

ismét kiválasztja Izraelt,

Visszatérés a fogságból

s nyugalmat ad nekik földjükön.

Visszatérés a fogságból

Akkor majd idegenek csatlakoznak

Visszatérés a fogságból

hozzájuk, s Jákob házához szegődnek.

²A népek megragadják

és a szülőföldjükre vezetik őket.

Ám Izrael háza megszerzi őket

rabszolgának és rabszolganőnek

az Úr földjén.

Így akik elhurcolták őket,

a foglyaikká válnak,

és uralkodni fognak zsarnokaikon.

Gúnydal egy zsarnok halálára.

³Azon a napon, amikor az Úr majd nyugalmat ad neked szenvedésed, gyötrelmed és kemény rabszolgaságod után, amelyet rád kényszerítettek,

⁴ezt a gúnydalt fogod majd zengeni Babilon királyáról:

Hogy eltűnt az elnyomó,

és megszűnt az elnyomás!

⁵Összetörte az Úr a kevélyek botját

s a zsarnokok vesszejét,

⁶amely veszettül verte a népeket

verést verésre halmozva,

s nemzeteket igázott le haragjában,

kíméletlenül üldözve őket.

⁷Megnyugszik az egész föld,

végre megpihen,

s ujjongó öröméneket hallat.

⁸Még a ciprusok s Libanon cédrusai is

így ujjonganak bukásodon:

„Mióta ledőltél, nem jön fel senki sem,

hogy kiirtson minket.”

⁹Miattad az alvilág is megmozdul odalenn,

érkezésedet várva.

Tiszteletedre felriasztja az árnyakat,

a föld minden fejedelmét.

A nemzetek királyainak mind

fel kell előtted trónjukról állaniuk.

¹⁰Mindnyájan megszólalnak

és ezt mondják neked:

„Így hát te is semmivé lettél, akárcsak mi,

te is hozzánk hasonlóvá lettél.

¹¹A te dicsőséged is az alvilágba szállt

hárfáid zengő hangjával együtt.

Rothadás lett a fekvőhelyed

és férgek lettek a takaród.

¹²Hogy is hullottál le az égből,

te fényes csillag, hajnalnak fia?

Hogyan buktál a földre,

te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket?

¹³Azt gondoltad magadban:

én az égbe megyek föl,

az Isten csillagai fölé állítom trónomat.

Az egybegyűlés hegyén

telepszem majd meg,

messze fenn, északon.

¹⁴Felszállok a felhők magasába,

hasonló leszek a Fölségeshez!

¹⁵És lám! Az alvilágba zuhantál alá,

a mélységes szakadékba.”

¹⁶Akik meglátnak, rád emelik tekintetük,

és nézelődve elgondolják:

„Hát ez az az ember,

aki a földet megrendítette,

s megingatta a birodalmakat?

¹⁷Aki a világot pusztasággá tette,

városait lerombolta,

¹⁷és aki foglyainak börtönét

soha ki nem nyitotta?”

¹⁸A föld nemzeteinek királyai mind

dicsőségben pihennek,

ki-ki a saját sírjában.

¹⁹De téged messze kidobnak sírodból,

mint valami szennyes hulladékot.

A harcban elesettek temetnek maguk alá,

s azok, akik kard élén vesztek el.

Odadobnak a vizesárok köveire,

mint egy széttaposott hullát.

²⁰Neked nem lesz részed, mint nekik,

temetésben,

mert elpusztítottad saját országodat,

és saját néped gyilkosa voltál;

a gonoszok ivadéka

nem hagy nevet maga után.

²¹Rajta! Rendezzetek öldöklést fiai között

atyáik vétkeiért,

hogy soha föl ne keljenek a föld

meghódítására,

s el ne lepjék a földkerekség színét.

Fenyegető jövendölések Babilon ellen

²²Fölkelek ellenük – a Seregek Ura mondja –,

Fenyegető jövendölések Babilon ellen

és megsemmisítem Babilon nevét

Fenyegető jövendölések Babilon ellen

és maradékát, sarjadékát és ivadékát

Fenyegető jövendölések Babilon ellen

– a Seregek Ura mondja.

²³A sündisznó örökségévé

és mocsárrá teszem,

és elsöpröm a pusztítás seprűjével

– a Seregek Ura mondja.

Asszíria elpusztul

²⁴Megesküdött a Seregek Ura, mondván:

Asszíria elpusztul

Valóban úgy lesz, ahogy elgondoltam,

Asszíria elpusztul

s ahogy elhatároztam, úgy történik.

²⁵Összetöröm Asszíriát országomban,

és eltaposom a hegyeimen,

hogy lekerüljön róluk igája,

és terhe eltűnjön vállukról.

²⁶Ez az a határozat, amelyet hoztam

az egész föld ellen.

És ez az a kéz, amelyet kinyújtottam

minden nemzet ellen.

²⁷Ha a Seregek Ura elhatároz valamit,

ki merészelné azt meghiúsítani?

S ha ő kinyújtja kezét,

ki tudná elfordítani?

Figyelmeztetés a filiszteusok számára

²⁸Acház király halála évében hangzott el

Figyelmeztetés a filiszteusok számára

ez a fenyegető jövendölés:

²⁹Ne örülj annyira, Filisztea földje,

hogy összetört a pálca, amely vert.

Mert a kígyó magvából vipera támad,

annak meg szárnyas sárkány lesz

az ivadéka.

³⁰De a szegények jóllaknak majd legelőimen,

és a szűkölködők biztonságban pihennek.

Ám a te sarjadékodat

éhínséggel pusztítom el,

maradékodat pedig megölöm.

³¹Jajgass, kapu! Kiálts, város!

Reszkess, egész Filisztea!

Mert észak felől füst közeleg,

senki el nem hagyja ott hűtlenül csapatát.

³²Mit kell majd felelni ama nép követeinek?

„Az Úr rakta le Sion alapjait,

és népének szegényei menedéket

találnak benne.”