3. FENYEGETŐ JÖVENDÖLÉSEK AZ IDEGEN NÉPEK ELLEN

Babilon ellen.

¹Fenyegető jövendölés Babilon ellen, amelyet Izajás, Ámoc fia látott:

²Emeljetek zászlót a kopár hegyen, hallassatok csatakiáltást! Intsetek nekik kezetekkel, hadd vonuljanak be a fejedelmi kapun.

³Magam adtam parancsot megszentelt harcosaimnak. Én hívtam bősz haragomban bajnokaimat, s büszke csapataikat.

⁴Lám, zúgás hallatszik a hegyeken, sok nép zajongása. Királyságok szava zúg, az összegyűlt nemzeteké. A Seregek Ura vezényli a harci seregeket.

⁵Messze földről jönnek, az ég határától, az Úrnak és haragjának eszközei, hogy elpusztítsák az egész földet.

⁶Jajgassatok, mert közel az Úr napja! Mint pusztító hatalom közeleg a Mindenhatótól.

⁷Akkor majd elernyed minden kéz, s elcsügged mind az emberi szív.

⁸Mindnyájan megremegnek, görcs és fájdalom fogja el őket, s úgy gyötrődnek, mint a vajúdó asszony. Rémülten néznek egymásra, míg arcuk a láz pírjától lángol.

⁹Igen, eljön az Úr rettenetes napja. Bosszúval és izzó haraggal lesz telve, hogy pusztasággá tegye a földet, és kiirtsa színéről a bűnösöket.

¹⁰Akkor az ég csillagai és az Orion nem ragyogtatják fényüket. Elsötétül a fölkelő Nap, és a Hold nem világít.

¹¹Meglátogatom a földet vétkeiért, és gonoszságaik miatt a bűnösöket. Véget vetek a kevélyek gőgjének, és a zsarnokok büszkeségét megalázom.

¹²Ritkább lesz az ember a színaranynál, s az emberi élet Ofir aranyánál.

¹³Azért megrendítem az eget, s kimozdul helyéről a föld a Seregek Urának indulatától, izzó haragjának napján.

¹⁴Akkor majd, mint a felriasztott zerge és mint a juhnyáj, amelyet nem tart össze senki, úgy siet vissza népéhez mindenki, és ki-ki szülőföldjére menekül.

¹⁵Mindenkit megölnek, akire rátalálnak, és kard élén hullik el, akit foglyul ejtenek.

¹⁶Gyermekeiket szemük láttára szétzúzzák, házaikat kirabolják, asszonyaikat meggyalázzák.

¹⁷Meglátjátok: mozgósítom ellenük a médeket, akiket nem érdekel az ezüst, sem aranyra nem áhítoznak,

¹⁸de szétzúzzák még a fiúcskákat is, s a kislányokat is éppúgy kiirtják. Nem irgalmaznak a méh gyümölcsének, s szemükben nem látszik részvét a gyermekek iránt.

¹⁹És Babilont, a birodalmak gyöngyét, a káldeusok ékszerét és büszkeségét, úgy felforgatja majd az Isten, mint ahogy Szodomával és Gomorrával tette.

²⁰Nem lakik ott többé senki, nemzedékről nemzedékre lakatlan marad. Az arabok nem vernek ott sátrat, s a pásztorok nem legeltetik arra nyájukat.

²¹Csak a vadállatok tanyáznak majd a helyén, s baglyok töltik meg házait. Struccok ütnek benne tanyát, és bakkecskék tánca veri föl csendjét.

²²Palotáiban hiénák üvöltenek egymásra, mulatóhelyein meg sakálok. Igen, nemsokára eljön ez az idő, napjai már nem késnek soká.