A VŐLEGÉNY

¹Térj vissza! Térj vissza, Sulammit! Térj vissza, térj vissza, hadd nézzünk meg!

A KAR

²Mi az, mit akartok Sulammiton nézni? Tán a körtáncot kettőzött sorokban?

³Mily szép a lábad a sarudban, fejedelmi leány! Csípődnek hajlása olyan, mint valami ékszer, amelyet művészi kezek készítettek.

⁴A köldököd akár egy kerek csésze. Ne hiányozzék a fűszerezett bor se! A hasad olyan, mint a búzarakás, amelyet liliomok kerítenek körül.

⁵A két melled, mint a gidák, a gazella ikrei.

⁶A nyakad mása elefántcsonttorony, szemed a hesboni tavakhoz hasonlít, a Bat-Rabbim felé vezető kapunál. Az orrod olyan, mint a Libanon tornya, amely Damaszkusz felé néz.

A VŐLEGÉNY

⁷Fejed, mint a Kármel, s fejeden a haj, mint a bíbor. Királyt tart bilincsben a hajfonatod.

⁸Milyen szép vagy és milyen igézetes! Szerelmem, gyönyörűségem!

⁹Akár a pálmafa, olyan a termeted, a melleid meg, mint a szőlőfürtök.

A MENYASSZONY

¹⁰Elhatároztam: fölmegyek a pálmafára, s megszerzem gyümölcseit. A melleid legyenek szőlőfürtök, a leheleted almaillat,

¹¹A szád meg bor a legjavából.

¹²Oly simán csúszik le a kedvesem (torkán), szelíden ömlik el az alvók ajakán.

¹³Kedvesemé vagyok, utánam vágyódik.

¹⁴Gyere, kedvesem, menjünk ki a mezőre, töltsük az éjszakát (kinn) a tanyákon!

¹⁵Korán reggel menjünk ki a szőlőhegyre, nézzük meg, fakad-e a szőlő vesszeje. Vajon kifeslettek-e virága bimbói, s a gránátalmafák virágoznak-e már? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel.

¹⁶Illatot árasztanak a szerelem almái, sok pompás gyümölcs hever ajtónk előtt. Frisset is, régit is tettem el neked, kedvesem!