A KAR

¹Hová ment szerelmed,

A KAR

asszonyoknak gyöngye?

A KAR

Hová lett kedvesed, hadd keressük veled?!

A MENYASSZONY

²Szerelmesem lement a kertjébe,

A MENYASSZONY

a balzsamágyakhoz,

A MENYASSZONY

hogy élvezze kertjét s liliomot szedjen.

³Én a kedvesemé vagyok, s ő az enyém –

a liliomok között legeltet.

AZ ÖTÖDIK ÉNEK

A VŐLEGÉNY

⁴Oly szép vagy, kedvesem, mint Tirsa városa,

AZ ÖTÖDIK ÉNEK

A VŐLEGÉNY

és mint Jeruzsálem, olyan kedves vagy!

⁵Fordítsd el tőlem a tekinteted,

mert megigézel vele.

A hajad, akár a kecskenyáj,

amely leereszkedik Gileád hegyéről.

⁶A fogaid az anyajuhokhoz hasonlók,

amelyek épp most hagyják el az úsztatót.

Mind ikreket ellenek,

és még egyikük sem vesztette el fiát.

⁷A halántékod akár egy gránátalmagerezd

⁷a fátyolod alatt.

⁸Királyné van hatvan,

ágyasasszony nyolcvan,

[és a szolgálóknak se szeri, se száma].

⁹De galambom, ki tökéletes, csak egy van.

Anyjának egyetlene, szülőjének kedveltje.

A lányok, akik látják, boldognak hirdetik,

királynők s ágyasok ünneplik.

A KAR

¹⁰Ki az, aki úgy ragyog, mint a hajnal pírja,

A KAR

s szép, mint a telihold, világos, mint a nap,

A KAR

és oly félelmetes, mint a zászlós hadak?

A MENYASSZONY

¹¹A diófásba mentem, hogy megnézzem,

A MENYASSZONY

fakad-e (az élet) a völgynek aljában;

A MENYASSZONY

hogy lássam, kihajtottak-e már a szőlők,

A MENYASSZONY

s virágba borultak-e a gránátalmafák.

¹²És ekkor – hogy hogyan, nem tudom –

a lelkem

beültetett nemes népemnek hintajába.