¹Bár testvérem volnál,

és szoptad volna az anyám emlőjét!

Ha utcán lelnélek, ott megcsókolnálak,

akkor nem vethetne meg érte senki.

²Magammal vinnélek és bevezetnélek

anyámnak házába, és tanítgatnál,

én meg itatnálak fűszerezett borral,

gránátalma-musttal.

³A balját a fejem alá teszi,

a jobbjával meg átkarol.

⁴Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket,

ne zavarjátok, ne ébresszétek föl

szerelmemet, amíg maga nem akarja.

BEFEJEZÉS

A KAR

⁵Ki az ott, aki a puszta felől erre tart

BEFEJEZÉS

A KAR

és a szerelmesére támaszkodik?

A VŐLEGÉNY

Az almafa alatt keltettelek föl.

A VŐLEGÉNY

Ott, ahol vajúdni kezdett veled anyád,

A VŐLEGÉNY

ahol kínok közt fetrengett, aki megszült.

⁶Tegyél a szívedre pecsétnek,

mint valami pecsétet a karodra!

Mert mint a halál, olyan erős a szerelem,

olyan a szenvedély, mint az alvilág.

Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja.

⁷Tengernyi víz sem

olthatja el a szerelmet,

⁷egész folyamok sem tudnák elsodorni.

FÜGGELÉK

Egy bölcsnek mondása

Ha valaki háza egész vagyonát

FÜGGELÉK

Egy bölcsnek mondása

felkínálná is a szerelemért,

FÜGGELÉK

Egy bölcsnek mondása

azt is kevesellnék!

Két kis gúnydal

⁸Van egy kis húgunk,

Két kis gúnydal

még kicsi, melle sincs.

Két kis gúnydal

Mit tegyünk húgunkkal,

Két kis gúnydal

hogyha majd megkérik?

⁹Hogyha fal, építsünk fölé ezüsttetőt,

ha ajtó, takarjuk el cédruspalánkkal.

¹⁰Fal vagyok, és a melleim,

mint a tornyok,

ezért nyertem meg a szeme tetszését.

¹¹Baal-Hamonban

Salamonnak volt egy szőleje.

Csőszökre bízta a szőlejét;

ezer ezüstsékelt kellett fizetnie

mindegyiknek a termésért.

¹²Előttem a szőlő, most az enyém;

Salamon, az ezer ezüst legyen a tied,

kétszázat meg kapjanak a termés őrei.

Adalékok

¹³Te, aki a kertekben laksz, a barátaim

Adalékok

lesik szavaidat, hallasd hangodat!

¹⁴Fuss szerelmem, tégy, mint a gazella,

mint a szarvasborjú a balzsamhegyeken.