¹Az elhangzottak lényege a következő: olyan főpapunk van, aki a Fenség trónusának jobbján foglalt helyet a mennyben,

²annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem ember.

³Minden főpapnak ajándékokat és áldozatokat kell felajánlania, ezért szükséges, hogy ő is fel tudjon valamit ajánlani.

⁴Ha a földön volna, még csak pap sem lehetne, hiszen már vannak olyanok, akik a Törvény szerint felajánlják az ajándékokat.

⁵Ezek a mennyeiek képmásában és árnyékában teljesítenek szolgálatot. Mózes ugyanis ezt az utasítást kapta a sátor elkészítése előtt: Vigyázz, mindent a szerint a minta szerint készíts, amelyet a hegyen mutattam neked!

⁶Most azonban ő annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a jobb szövetségnek lett a közvetítője, amelyik jobb ígéretek alapján köttetett.

⁷Mert ha az első hibátlan lett volna, nem kellett volna egy másodikkal helyettesíteni.

⁸Hibáztatja ugyanis őket, amikor így szól: Íme, jönnek napok, mondja az Úr, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával.

⁹Nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről, mert nem maradtak meg szövetségemben, és én is elhagytam őket, mondja az Úr.

¹⁰Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok múltán Izrael házával kötök, mondja az Úr. Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom. Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek.

¹¹Senkinek sem kell többé a társát és testvérét tanítania: „Ismerd meg az Urat!”, mivel mindenki – a legkisebbtől a legnagyobbig – ismerni fog engem,

¹²mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikre többé nem emlékezem.

¹³Az „új”-ról szólva elavulttá nyilvánítja az elsőt. Ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.