¹Az elsőnek is volt tehát istentiszteleti rendje és földi szentélye.

²Hiszen sátrat építettek, amelynek első részében volt a gyertyatartó meg az asztal és az áldozati kenyerek. Ezt nevezték „szent sátor”-nak.

³A második függönyön túl volt a „szentek szentjé”-nek nevezett sátor.

⁴Itt volt az arany füstölőoltár és a szövetség ládája, minden oldalról arannyal borítva. A szövetségládában volt egy aranyedény a mannával és Áron kivirágzott vesszeje meg a szövetség táblái,

⁵fölötte pedig a dicsőség kerubjai, amelyek beárnyékolták a könyörület trónját. De ezekről most nem szükséges részletesen szólni.

⁶Amióta ezeket így elrendezték, a sátor első részébe mindenkor bejárnak az istentiszteleti szolgálatot végző papok,

⁷a másodikba azonban csak évenként egyszer és egyedül a főpap mehet be, azzal a vérrel, amelyet felajánl önmagáért és a nép tudatlanságból eredő vétkeiért.

⁸A Szentlélek ezzel nyilvánvalóvá teszi, hogy addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út, amíg az első sátor fennáll.

⁹A jelenre vonatkozó jelkép ez: ott olyan ajándékokat és áldozatokat ajánlanak fel, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni a szolgálatot végzőt,

¹⁰mivel ezek csak ételekre, italokra és különböző mosakodásokra vonatkozó külső rendelkezések, melyek csak az új rendelkezés idejéig vannak érvényben.

¹¹Krisztus viszont mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való,

¹²és nem is bakok és borjak vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett.

¹³Mert ha a bakok és a bikák vére és a tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis az istentisztelet számára tisztává teszi a testet,

¹⁴akkor Krisztus vére, aki az örökkévaló Lélek által önmagát ajánlotta föl Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy az élő Istennek szolgáljunk.

¹⁵Ezért új szövetség közvetítője, hogy miután meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, a meghívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.

¹⁶Mert ahol végrendelet van, ott be kell következnie a végrendelkező halálának is;

¹⁷ugyanis a végrendelet csak halál esetén érvényes. Amíg a végrendelkező él, addig nem hatályos.

¹⁸Ezért az első szövetség sem lépett életbe vér nélkül.

¹⁹Mert amikor Mózes a Törvény szerint elmondott az egész népnek minden parancsolatot, vette a borjak [és bakok] vérét együtt a vízzel, a vörös gyapjúval és az izsóppal, és meghintette magát a könyvet és az egész népet,

²⁰e szavakkal: Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet Isten kötött veletek.

²¹Aztán hasonlóképpen meghintette vérrel a sátrat és az istentisztelet minden eszközét is.

²²A Törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.

²³Szükséges volt tehát, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat viszont ezeknél különb áldozatokkal.

²⁴Mert nem emberkéz alkotta szentélybe – amely az igazi szentély előképe – ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most értünk Isten színe elé lépjen.

²⁵Nem azért, hogy újra meg újra felajánlja önmagát, ahogyan a főpap évenként bemegy a szentélybe másnak a vérével,

²⁶hiszen akkor a világ kezdete óta sokszor kellett volna szenvednie. Most, az idők végén, egyetlenegyszer jelent meg, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.

²⁷És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következzék,

²⁸úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor majd a bűntől függetlenül fog megjelenni azoknak, akik tőle várják üdvösségüket.