¹És ezt mondta nekik:
– Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között néhányan, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy Isten országa eljött hatalommal.

²Hat nappal később Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felvitte hármójukat egy magas hegyre. Ott előttük elváltozott.

³Ruhái olyan tündöklő fehérré lettek, amilyenre földi kelmefestő nem tud fehéríteni.

⁴És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal.

⁵Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak:
– Rabbi, jó nekünk itt lenni! Csináljunk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek!

⁶Nem tudta ugyanis, mit mondjon, mivel annyira meg voltak rémülve.

⁷Jött egy felhő, amely beborította őket, és hang jött a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!”

⁸Hirtelen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust.

⁹Amikor jöttek lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül.

¹⁰Meg is tartották az utasítást, de tanakodtak maguk között, mit jelent „feltámadni a halottak közül”.

¹¹És megkérdezték tőle:
– Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek el kell jönnie?

¹²Így válaszolt:
– Valóban előbb Illés jön el, és mindent helyreállít. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része?

¹³De azt mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak, amint meg van írva róla.

¹⁴Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük.

¹⁵Amint meglátták, az egész sokaság izgatottan eléje futott, és köszöntötte.

¹⁶Megkérdezte tőlük:
– Miről vitatkoztok velük?

¹⁷A sokaságból valaki így felelt neki:
– Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van.

¹⁸Amikor megragadja, leteperi. Habzik a szája, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.

¹⁹Így válaszol nekik:
– Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig kell még elviselnem benneteket? Hozzátok ide!

²⁰Odavitték. Amikor meglátta őt a lélek, rögtön megrázta a fiút, aki földre zuhanva fetrengett, és habzott a szája.

²¹Megkérdezte az apjától:
– Mennyi ideje van így? Mire ő ezt válaszolta:
– Gyermekkora óta.

²²Sokszor vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tudsz tenni, szánj meg minket, és segíts rajtunk!

²³Jézus ezt mondta neki:
– „Ha valamit tudsz tenni”? Minden lehetséges annak, aki hisz.

²⁴Erre a gyermek apja azonnal felkiáltott:
– Hiszek, segíts hitetlenségemen!

²⁵Amikor Jézus észrevette, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre:
– Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!

²⁶Erre az felkiáltott, erősen megrázta, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: „Meghalt.”

²⁷Jézus azonban kézen fogta, felállította, és az meg tudott állni.

²⁸Amikor azután hazament, a tanítványai maguk között megkérdezték tőle:
– Mi miért nem tudtuk kiűzni?

²⁹Ezt mondta nekik:
– Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.

³⁰Továbbindulva keresztülmentek Galileán, de nem akarta, hogy felismerje őt valaki,

³¹mert a tanítványait oktatta. Arról beszélt nekik, hogy az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nappal később feltámad.

³²Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni.

³³Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte tőlük:
– Miről vitatkoztatok útközben?

³⁴Ők azonban hallgattak. Útközben ugyanis arról vitatkoztak egymással, hogy ki a legnagyobb.

³⁵Ekkor leült, odahívta a Tizenkettőt, és így szólt hozzájuk:
– Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenki szolgája.

³⁶Kézen fogott egy kisgyermeket, és közéjük állította. Átölelte, és ezt mondta nekik:
–

³⁷Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevem miatt, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.

³⁸János ezt mondta neki:
– Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és próbáltuk neki megtiltani, mert nem követ minket.

³⁹Jézus azonban ezt mondta:
– Ne tiltsátok meg neki! Mert aki csodát tesz az én nevemben, nem tud rögvest gyalázni engem.

⁴⁰Hiszen aki nincs ellenünk, az mellettünk van.

⁴¹Ha valaki inni ad nektek egy pohár vizet, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek, nem marad el jutalma.

⁴²De ha valaki akár csak egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek [bennem], bűnre visz, jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe dobnák.

⁴³Ha a kezed bűnre visz, vágd le! Mert jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a gyehennára, az olthatatlan tűzre jutnod

⁴⁴[].

⁴⁵Ha a lábad bűnre visz, vágd le! Mert jobb sántán bemenned az életre, mint ha két lábbal vetnek a gyehennára

⁴⁶[].

⁴⁷Ha a szemed bűnre visz, vájd ki! Mert jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint ha két szemmel vetnek a gyehennára,

⁴⁸ahol a férgük el nem pusztul, és a tűz ki nem alszik.

⁴⁹Mert tűzzel sózatik meg mindenki.

⁵⁰Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és éljetek békességben egymással!