¹Azokban a napokban ismét igen nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük. Magához szólítva tanítványait ezt mondta nekik:
–

²Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük.

³Ha pedig étlen engedem őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.

⁴Tanítványai így feleltek:
– Miből tudná valaki jóllakatni őket kenyérrel itt a pusztában?

⁵Megkérdezte tőlük:
– Hány kenyeretek van?
– Hét – válaszolták.

⁶Megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék a földre. Azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy osszák szét.
Ők pedig kiosztották a sokaságnak.

⁷Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is osszák szét.

⁸Ettek, jóllaktak, és hét kosár maradékot szedtek össze,

⁹pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket.

¹⁰Azonnal bárkába szállt a tanítványaival együtt, és elment Dalmanuta vidékére.

¹¹Odajöttek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele. Mennyei jelet követeltek tőle, hogy próbára tegyék.

¹²Jézus lelke mélyéből felsóhajtva így szól:
– Miért kíván jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.

¹³Ezzel otthagyta őket, és ismét bárkába szállva átment a túlsó partra.

¹⁴De elfelejtettek kenyeret vinni, és mindössze egy kenyér volt velük a bárkában.

¹⁵Jézus figyelmeztette őket, és így szólt:
– Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!

¹⁶Erre tanakodni kezdtek egymás közt, mert nem volt kenyerük.

¹⁷Amikor észrevette, így szólt hozzájuk:
– Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok?

¹⁸Van szemetek, és nem láttok, fületek is van, és nem hallotok? Nem emlékeztek?

¹⁹Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?
– Tizenkettőt – felelik.
–

²⁰És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?
– Hetet.

²¹Erre így szólt hozzájuk:
– Még mindig nem értitek?

²²Betszaidába érkeztek. Egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg.

²³Kézen fogva kivezette a vakot a faluból, azután a szemére köpve rátette a kezét, és megkérdezte:
– Látsz valamit?

²⁴Az felnézett, és így szólt:
– Úgy látom az embereket, amint járkálnak, mintha fák lennének.

²⁵Aztán ismét rátette a kezét a szemére, és már jól látott. Meggyógyult, és tisztán látott mindent.

²⁶Ekkor hazaküldte, és ezt mondta:
– Be se menj a faluba!

²⁷Jézus tanítványaival együtt Caesarea Philippi falvaiba indult. Útközben megkérdezte tanítványaitól:
– Kinek mondanak engem az emberek?

²⁸Így feleltek:
– Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások egynek a próféták közül.

²⁹Tovább kérdezte őket:
– Hát ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt neki:
– Te vagy a Messiás!

³⁰Ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek se beszéljenek róla.

³¹És tanítani kezdte őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és hogy a vének, a főpapok és az írástudók el kell hogy vessék és meg kell hogy öljék; de harmadnapon fel kell támadnia.

³²Minderről nyíltan beszélt.
Péter ekkor félrevonta, és ellenkezni kezdett vele.

³³Ő azonban megfordult, s látva tanítványait ráparancsolt Péterre:
– El innét, sátán, mert nem úgy gondolkodol, mint Isten, hanem ahogy az emberek!

³⁴Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik:
– Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen!

³⁵Mert aki meg akarja menteni életét, az elveszti, aki pedig elveszti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.

³⁶Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, az élete pedig kárt vall?

³⁷Mert mit adhat az ember cserébe az életéért?

³⁸Mert ha valaki szégyell engem és szavaimat e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.

³⁹Azokban a napokban ismét igen nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük. Magához szólítva tanítványait ezt mondta nekik:
–

⁴⁰Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük.

⁴¹Ha pedig étlen engedem őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.

⁴²Tanítványai így feleltek:
– Miből tudná valaki jóllakatni őket kenyérrel itt a pusztában?

⁴³Megkérdezte tőlük:
– Hány kenyeretek van?
– Hét – válaszolták.

⁴⁴Megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék a földre. Azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy osszák szét.
Ők pedig kiosztották a sokaságnak.

⁴⁵Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is osszák szét.

⁴⁶Ettek, jóllaktak, és hét kosár maradékot szedtek össze,

⁴⁷pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket.

⁴⁸Azonnal bárkába szállt a tanítványaival együtt, és elment Dalmanuta vidékére.

⁴⁹Odajöttek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele. Mennyei jelet követeltek tőle, hogy próbára tegyék.

⁵⁰Jézus lelke mélyéből felsóhajtva így szól:
– Miért kíván jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.

⁵¹Ezzel otthagyta őket, és ismét bárkába szállva átment a túlsó partra.

⁵²De elfelejtettek kenyeret vinni, és mindössze egy kenyér volt velük a bárkában.

⁵³Jézus figyelmeztette őket, és így szólt:
– Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!

⁵⁴Erre tanakodni kezdtek egymás közt, mert nem volt kenyerük.

⁵⁵Amikor észrevette, így szólt hozzájuk:
– Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok?

⁵⁶Van szemetek, és nem láttok, fületek is van, és nem hallotok? Nem emlékeztek?

⁵⁷Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?
– Tizenkettőt – felelik.
–

⁵⁸És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?
– Hetet.

⁵⁹Erre így szólt hozzájuk:
– Még mindig nem értitek?

⁶⁰Betszaidába érkeztek. Egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg.

⁶¹Kézen fogva kivezette a vakot a faluból, azután a szemére köpve rátette a kezét, és megkérdezte:
– Látsz valamit?

⁶²Az felnézett, és így szólt:
– Úgy látom az embereket, amint járkálnak, mintha fák lennének.

⁶³Aztán ismét rátette a kezét a szemére, és már jól látott. Meggyógyult, és tisztán látott mindent.

⁶⁴Ekkor hazaküldte, és ezt mondta:
– Be se menj a faluba!

⁶⁵Jézus tanítványaival együtt Caesarea Philippi falvaiba indult. Útközben megkérdezte tanítványaitól:
– Kinek mondanak engem az emberek?

⁶⁶Így feleltek:
– Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások egynek a próféták közül.

⁶⁷Tovább kérdezte őket:
– Hát ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt neki:
– Te vagy a Messiás!

⁶⁸Ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek se beszéljenek róla.

⁶⁹És tanítani kezdte őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és hogy a vének, a főpapok és az írástudók el kell hogy vessék és meg kell hogy öljék; de harmadnapon fel kell támadnia.

⁷⁰Minderről nyíltan beszélt.
Péter ekkor félrevonta, és ellenkezni kezdett vele.

⁷¹Ő azonban megfordult, s látva tanítványait ráparancsolt Péterre:
– El innét, sátán, mert nem úgy gondolkodol, mint Isten, hanem ahogy az emberek!

⁷²Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik:
– Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen!

⁷³Mert aki meg akarja menteni életét, az elveszti, aki pedig elveszti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.

⁷⁴Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, az élete pedig kárt vall?

⁷⁵Mert mit adhat az ember cserébe az életéért?

⁷⁶Mert ha valaki szégyell engem és szavaimat e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.