¹Köréje gyűltek a farizeusok és néhányan a Jeruzsálemből jött írástudók közül,

²s látták, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosdatlan kézzel eszik.

³A farizeusok és általában a zsidók ugyanis ragaszkodnak az ősök hagyományaihoz, s addig nem esznek, míg meg nem mosták a kezüket egy maréknyi vízzel,

⁴s a piacról jövet addig nem esznek, míg meg nem mosakodtak. Sok egyéb más is van, amit hagyományként átvettek és őriznek, mint például a poharak, korsók, rézedények [és fekhelyek] megmosása.

⁵Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók:
– Miért nem élnek a te tanítványaid az atyák hagyományai szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel?

⁶Így válaszolt nekik:
– Szépen prófétált rólatok Izajás, képmutatók, ahogy meg van írva: Ez a nép csak az ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.

⁷Hiába tisztelnek, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberi rendelkezések.

⁸Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok.

⁹Majd így folytatta:
– Szépen félreteszitek Isten parancsolatát, hogy a magatok hagyományát megtartsátok.

¹⁰Mózes ugyanis ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék!

¹¹Ti viszont azt mondjátok, „ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának: »Korbán – vagyis áldozati ajándék – az, amivel megsegíthetnélek«;

¹²akkor megengeditek, hogy ne tegyen semmit apjáért vagy anyjáért.

¹³Így hagyományotokkal, amit továbbadtok, érvénytelenné teszitek Isten igéjét. Sőt sok más ehhez hasonlót is tesztek.

¹⁴Ismét odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk:
– Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg!

¹⁵Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná.

¹⁶[]

¹⁷Amikor azután a sokaságot elhagyta, és bement a házba, tanítványai megkérdezték a példázatról.

¹⁸Így szólt hozzájuk:
– Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná,

¹⁹mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül?
Ezzel tisztának nyilvánított minden ételt.

²⁰És ezt mondta:
– Ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná.

²¹Mert belülről, az ember szívéből jön elő a rossz szándék, a paráznaság, a lopás, a gyilkosság,

²²a házasságtörés, a kapzsiság, a gonoszság, a csalás, a kicsapongás, az irigység, a rágalmazás, a gőg s a balgaság.

²³Mindez a gonoszság belülről jön, s ezek teszik tisztátalanná az embert.

²⁴Onnan elment Tirusz vidékére. Bement egy házba, és azt akarta, hogy senki ne tudja meg ottlétét. De nem maradhatott titokban,

²⁵mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a lányában tisztátalan lélek volt. Eljött hozzá, s a lába elé borult.

²⁶Ez az asszony pogány volt, sziroföníciai származású, és azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a lányából.

²⁷Ezt mondta az asszonynak:
– Hagyd, hogy először jóllakjanak a gyermekek! Mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.

²⁸Az pedig így válaszolt neki:
– Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.

²⁹Erre ezt mondta neki:
– Ezért a szóért mondom: menj, a lányodból már kiment az ördög!

³⁰Amikor azután hazaért az asszony, látta, hogy a gyermek az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.

³¹Jézus ismét elhagyta Tirusz vidékét, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Dekapolisz területén keresztül.

³²Egy hebegő süketet hoztak hozzá, és kérték, tegye rá a kezét.

³³Jézus félrevonta a sokaságból őt egyedül. Ujját a fülébe dugta, majd egyet köpött, s megérintette a nyelvét.

³⁴Azután az égre tekintve felsóhajtott, és így szólt hozzá:
– Effata – azaz: „nyílj meg!”

³⁵És [rögtön] megnyílt a füle, s nyelvének bilincse is megoldódott, és hibátlanul beszélt.

³⁶Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték.

³⁷Szerfölött álmélkodtak, és ezt mondogatták:
„Minden jó, amit tesz: a süketek hallanak, a némák meg beszélnek!”