¹Eltávozott onnét. Hazament, és a tanítványai követték.

²Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak:
– Honnan veszi ezeket? Miféle bölcsesség ez, ami neki adatott? És miféle csodák ezek, amelyek keze által történnek?

³Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk a nővérei is?
És botránkoztak rajta.

⁴Jézus pedig ezt mondta nekik:
– Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között, sőt a saját házában.

⁵Nem is tudott egyetlen csodát sem tenni ott, azon kívül, hogy néhány beteget – a kezét rájuk téve – meggyógyított.

⁶Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított.

⁷Ezek után magához hívta a Tizenkettőt, és elküldte őket kettesével, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött,

⁸és megparancsolta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra, csak vándorbotot: se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben.

⁹Sarut viszont kössenek, és „Ne vegyetek – tette hozzá – két köntöst!”

¹⁰Ezt mondta nekik: „Ha valahol bementek egy házba, maradjatok ott egészen addig, amíg tovább nem mentek onnét!

¹¹Ha egy helység nem fogad be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnét még a port is rázzátok le lábatokról bizonyítékul számukra!”

¹²Elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg.

¹³Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.

¹⁴Hallott erről Heródes király, mert neve ekkorra már közismertté vált, és azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és ezért van csodatevő ereje.

¹⁵Mások viszont azt mondták: „Ez Illés!”; ismét mások viszont azt beszélték: „Próféta, hasonló valamelyik prófétához!”

¹⁶Amikor tehát Heródes ezt meghallotta, így szólt: „Ez János, akit én fejeztettem le! Ő támadt fel a halálból.”

¹⁷Ez a Heródes fogatta el ugyanis Jánost, és tartotta bilincsbe verve börtönben Heródiás – testvére, Fülöp felesége – miatt, akit feleségül vett.

¹⁸János ugyanis ezt mondta Heródesnek: „Nem szabad együtt élned testvéred feleségével.”

¹⁹Heródiás ezért megharagudott rá, és szerette volna megöletni, de nem sikerült neki.

²⁰Heródes ugyanis félve tisztelte Jánost, igaz és szent embernek tartotta, és védelmébe vette. Mikor hallgatta, rendszerint zavarba jött, mégis szívesen hallgatta.

²¹Eljött a kedvező alkalom, amikor Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőinek.

²²Ekkor ennek a Heródiásnak a lánya ment be táncolni. Tetszett Heródesnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a lánynak: „Kérj tőlem, amit akarsz, megadom neked!”

²³Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz is, megadom neked, akár országom felét is!”

²⁴A lány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Az pedig ezt válaszolta: „Keresztelő János fejét.”

²⁵A lány azonnal sietve bement a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.”

²⁶A király erre nagyon szomorú lett, mert esküje és a vendégek miatt nem akarta elutasítani.

²⁷Azonnal el is küldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el a fejét.

²⁸Az elment, lefejezte a börtönben, elhozta a fejét egy tálon, és odaadta a lánynak, a lány pedig odaadta anyjának.

²⁹Amikor ezt meghallották tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírboltba helyezték.

³⁰Az apostolok összegyűltek Jézus körül, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak.

³¹Ő pedig így szólt hozzájuk:
– Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjétek ki magatokat egy kissé!
Olyan nagy jövés-menés volt ugyanis, hogy még enni sem volt idejük.

³²Elhajóztak egy lakatlan helyre magukban.

³³De sokan meglátták és felismerték őket, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket.

³⁴Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és elkezdte őket sok mindenre tanítani.

³⁵Amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és így szóltak hozzá:
– Lakatlan ez a hely, és az idő már későre jár.

³⁶Küldd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak!

³⁷Ő azonban így válaszolt nekik:
– Adjatok nekik enni ti! Mire ezt mondták neki:
– Mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?

³⁸Jézus azonban ezt mondta nekik:
– Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Megnézvén így szóltak:
– Öt, meg két halunk.

³⁹Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld fűre.

⁴⁰Le is ültek százas és ötvenes csoportokban.

⁴¹Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is elosztotta mindnyájuknak.

⁴²Mindannyian ettek, és jóllaktak.

⁴³Összeszedték a megmaradt kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral, és azt is, ami a halakból maradt.

⁴⁴Akik ettek [a kenyerekből], ötezren voltak – csak a férfiak.

⁴⁵Ekkor azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előre a túlsó partra Betszaida felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot.

⁴⁶Miután elvált tőlük, felment a hegyre imádkozni.

⁴⁷Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül.

⁴⁸Amikor meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük, és el akart menni mellettük.

⁴⁹Amikor meglátták, amint a tengeren jár, úgy gondolták, hogy kísértet, és felkiáltottak.

⁵⁰Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban rögtön megszólította őket, és ezt mondta nekik: „Bátorság, én vagyok, ne féljetek!”

⁵¹Beszállt hozzájuk a hajóba. A szél elült, ők pedig szerfölött álmélkodtak.

⁵²Nem értettek meg ugyanis semmit a kenyerekből, s a szívük is kemény volt.

⁵³Átkelvén a túlsó partra Genezáretbe érkeztek, és kikötöttek.

⁵⁴Mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték az emberek.

⁵⁵Befutották az egész környéket, és kezdték a betegeket hordágyakon oda vinni, ahol hallomásuk szerint volt.

⁵⁶Ahová csak ment – falvakba, városokba vagy tanyákra –, kitették a szabadba a betegeket, és kérlelték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Akik csak megérintették, meggyógyultak.