¹És átjutottak a tenger túlsó partjára, a gerazaiak földjére.

²Amint kiszállt a bárkából, azonnal szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember,

³akinek a sírboltokban volt a lakása, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki.

⁴Ugyan sokszor megkötözték már bilincsekkel és láncokkal, de a láncokat szétszaggatta, a bilincseket pedig összetörte; úgyhogy senki sem tudta megfékezni.

⁵Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között tartózkodott, kiáltozott és kővel vagdosta magát.

⁶Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte,

⁷és hangosan felkiáltott:
– Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!

⁸Jézus ugyanis ezt mondta neki: „Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!”

⁹És megkérdezte tőle:
– Mi a neved?
Az így felel neki:
– Légió a nevem, mert sokan vagyunk.

¹⁰És nagyon kérlelte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről.

¹¹Ott, a hegyoldalban volt egy nagy legelésző konda.

¹²A tisztátalan lelkek ezt kérték:
– Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!

¹³Megengedte nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és a disznókba költöztek. Mire a konda, mintegy kétezer állat, a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.

¹⁴A kondások pedig elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környékre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt.

¹⁵Amikor Jézus közelébe érnek, és látják, hogy a megszállott, akiben a „Légió” volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket.

¹⁶Akik látták, elmondták nekik, hogyan történt a dolog a megszállottal és a disznókkal.

¹⁷Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék el a határukból.

¹⁸Amikor azután beszállt a hajóba, kérlelte őt az előbb még megszállott ember, hogy vele maradhasson.

¹⁹Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá:
– Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!

²⁰Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Dekapolisz területén mindazt, amit Jézus tett vele, és mindenki álmélkodott.

²¹Amikor Jézus ismét átkelt [a bárkával] a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt köréje, és ő a tenger partján maradt.

²²Az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, jön hozzá. Meglátva őt a lába elé borul,

²³és esedezve kéri:
– A kislányom a halálán van. Jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon!

²⁴Elindult vele. A nagy sokaság is követte, és tolongott körülötte.

²⁵Egy asszony – aki tizenkét éve vérfolyásos volt,

²⁶és sok orvostól sokat szenvedett, és mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett –,

²⁷amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, odajött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját.

²⁸Ezt mondogatta ugyanis:
„Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.”

²⁹És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyult a bajából.

³⁰Jézus is azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a tömegben megfordulva így szólt:
– Ki érintette meg a ruhámat?

³¹A tanítványai ezt mondták:
– Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, és azt kérdezed, „ki érintett meg engem”!

³²Erre körülnézett, hogy lássa, ki volt az.

³³Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő. Leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot.

³⁴Ő pedig ezt mondta neki:
– Lányom, a hited megszabadított. Menj békével, és gyógyulj meg bajodból!

³⁵Még beszélt, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták:
– A lányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?

³⁶Jézus meghallotta, amit mondtak. Így szólt a zsinagógai elöljáróhoz:
– Ne félj, csak higgy!

³⁷Senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének.

³⁸Megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához. Látta a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat.

³⁹Bement, és így szólt hozzájuk:
– Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.

⁴⁰Erre csak nevettek rajta.
Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, s bement oda, ahol a gyermek volt.

⁴¹Megfogta a gyermek kezét, és ezt mondta neki:
– Talita kum! – ami azt jelenti: „Lányka, neked mondom, kelj fel!”

⁴²A lányka [azonnal] felállt, és járt kelt. Tizenkét éves volt. Azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól.

⁴³Szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja. Aztán szólt, hogy adjanak enni a lánynak.