¹Ismét tanítani kezdett a tengerparton. Igen nagy sokaság gyűlt össze körülötte, úgyhogy egy vízen levő bárkába szállva leült, az egész sokaság pedig a tengerparton volt.

²Sokat tanította őket példázatokban. Tanítás közben így szólt hozzájuk:
–

³Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni.

⁴Történt pedig vetés közben, hogy a mag az útfélre esett. Jöttek a madarak és felkapkodták.

⁵Másik meg sziklás helyre esett, ahol nem volt sok föld. Azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben.

⁶És amikor feljött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.

⁷Egy másik tövisek közé esett. A tövisek megnőttek, megfojtották, és nem hozott termést.

⁸A többi pedig jó földbe esett. Termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent. És meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is.

⁹Majd ezt mondta:
– Akinek van füle a hallásra, hallja!

¹⁰Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a Tizenkettővel együtt megkérdezték a példázatokról.

¹¹Jézus így szólt hozzájuk:
– Nektek megadatott Isten országának a titka, de a kívülállóknak minden példázatokban marad:

¹²hogy nézvén nézzenek, de ne lássanak, és hallván halljanak, de ne értsenek; hogy meg ne térjenek, és bocsánatot ne nyerjenek.

¹³És így szólt hozzájuk:
– Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többi példázatot?

¹⁴A magvető az igét veti.

¹⁵Akik az útfélen vannak, ezek: oda hull az ige, és mihelyt meghallják, nyomban jön a Sátán, és elragadja a beléjük vetett igét.

¹⁶Akiknél pedig a mag a sziklás talajra hullott, ezek: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják,

¹⁷de nem ereszt bennük gyökeret, hanem csak átmeneti, és ha nyomorúság vagy üldözés jön az ige miatt, azonnal eltántorodnak.

¹⁸Mások meg, mint a tövisek közé hullott mag: meghallják az igét,

¹⁹de e világ gondja, a gazdagság csábítása vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, és terméketlen marad.

²⁰Akiknél a jó földbe hullott a mag, azok hallgatják az igét és befogadják, és termést hoznak: az egyik a harmincszorosát, a másik a hatvanszorosát és némelyik a százszorosát.

²¹Ezután így szólt hozzájuk:
– Vajon azért veszik-e elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nemde azért, hogy a lámpatartóba tegyék?

²²Mert nincs semmi rejtett dolog, hacsak nem azért, hogy kiderüljön; és nincs semmi titok, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson.

²³Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!

²⁴És ezt mondta nekik:
– Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek, sőt ráadást is fognak adni.

²⁵Mert, akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.

²⁶És ezt mondta:
– Úgy van az Isten Országa, mint amikor az ember elveti a magot a földbe,

²⁷azután alszik és felkel, éjjel és nappal. A mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan.

²⁸Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.

²⁹Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás.

³⁰És ezt mondta:
– Mihez hasonlítsuk az Isten Országát, vagy milyen példázattal szemléltessük?

³¹Olyan, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön.

³²De miután elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az ég madarai.

³³Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, hogy megérthették.

³⁴Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk. Maguk között azonban tanítványainak mindent megmagyarázott.

³⁵Ugyanazon a napon, amikor beesteledett, így szólt hozzájuk:
– Menjünk át a túlsó partra!

³⁶Erre, amikor elbocsátották a tömeget, magukkal vitték őt úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is volt vele.

³⁷Nagy szélvész támadt, s a hullámok úgy becsapdostak a bárkába, hogy már-már megtelt.

³⁸Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltik, s ezt mondják neki:
– Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?

³⁹Felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek:
– Csendesedj és némulj el!
Erre elállt a szél, és nagy csendesség lett.

⁴⁰Azután hozzájuk fordult:
– Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?

⁴¹Erre nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak:
– Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?