¹Ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember.

²Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene.

³Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek:
– Állj ide középre!

⁴Hozzájuk pedig így szólt:
– Szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?
De azok hallgattak.

⁵Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és bánkódva szívük keménysége miatt így szólt az emberhez:
– Nyújtsd ki a kezedet!
Erre kinyújtotta és gyógyult volt a keze.

⁶A farizeusok kimentek, és a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.

⁷Jézus pedig tanítványaival együtt elvonult a tenger mellé, ahová nagy sokaság [követte] Galileából és Júdeából

⁸és Jeruzsálemből. Sőt Idumeából, a Jordánon túlról, Tirusz és Szidón környékéről is nagy sokaság jött hozzá, amikor hallottak arról, mi mindent vitt véghez.

⁹Jézus pedig azt mondta tanítványainak, hogy legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte.

¹⁰Sokakat meggyógyított ugyanis, úgyhogy akit valami baj gyötört, megrohanta, hogy megérinthesse.

¹¹A tisztátalan lelkek pedig, amikor csak meglátták, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!”

¹²Ő viszont erélyesen megtiltotta nekik, nehogy felfedjék kilétét.

¹³Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart. Azok pedig odamentek hozzá.

¹⁴Tizenkettőt [akiket apostoloknak nevezett] választott ki arra, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket, hogy hirdessék az igét,

¹⁵és hogy hatalmuk legyen kiűzni az ördögöket:

¹⁶[Kiválasztotta a Tizenkettőt:] Simont, akinek a Péter nevet adta,

¹⁷Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét, akiknek a Boanergesz nevet adta, ami azt jelenti, „mennydörgés fiai”;

¹⁸továbbá, Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, Tádét és Simont, a Zelótát, és

¹⁹a Karióti Júdást, aki aztán elárulta.

²⁰Azután hazament, és ismét sokaság gyűlt össze, úgyhogy még enni sem tudtak.

²¹Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mivel azt mondták: „Megháborodott.”

²²Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták: „Beelzebub van benne”, és „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket”.

²³Jézus odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk:
– Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt?

²⁴Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat meg az az ország;

²⁵és ha egy ház hasonlik meg önmagával, az a ház sem maradhat meg.

²⁶Ha tehát a Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van.

²⁷De senki sincs, aki egy erős ember házába hatolva el tudná rabolni annak javait, ha csak előbb meg nem kötözi azt az erős embert; akkor kirabolhatja a házát.

²⁸Bizony, mondom nektek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, bármennyi káromlást mondanak is,

²⁹de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké.

³⁰Azt terjesztették ugyanis: „Tisztátalan lélek van benne.”

³¹Megérkeztek anyja és testvérei, és kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták.

³²Körülötte pedig sokaság ült. És szóltak neki:
– Íme, anyád, a fivéreid [és nővéreid] odakint vannak, és téged keresnek!

³³De ő így válaszol nekik:
– Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?

³⁴Végignézve a körülötte ülőkön így szólt:
– Íme, az én anyám és az én testvéreim.

³⁵[Mert] aki megteszi Isten akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám.