¹Elindult onnét, és a Jordánon túli területen keresztül Júdeába ment. Újra tömegek mentek hozzá. Ő szokása szerint ismét tanította őket.

²Ekkor farizeusok jöttek, és megkérdezték, szabad-e egy férfinak elbocsátania a feleségét. Ezzel akarták próbára tenni.

³Így válaszolt nekik:
– Mit parancsolt nektek Mózes? Azok azt mondták:
–

⁴Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást – mondták.

⁵Jézus erre így szólt hozzájuk:
– Szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsolatot.

⁶Viszont a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette Isten.

⁷Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, [és ragaszkodik feleségéhez]

⁸és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy.

⁹Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét!

¹⁰Otthon ismét megkérdezték erről a tanítványai.

¹¹Ezt mondta nekik:
– Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, az házasságtörést követ el ellene;

¹²és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el.

¹³Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy érintse meg őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak.

¹⁴Amikor ezt Jézus észrevette, haragra lobbant, és így szólt hozzájuk:
– Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké Isten országa!

¹⁵Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképp sem megy be oda.

¹⁶Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.

¹⁷Amikor útnak indult, odaszaladt hozzá egy ember, és térdre borulva megkérdezte:
– Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?

¹⁸Jézus így szólt hozzá:
– Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül Isten.

¹⁹Ismered a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!
–

²⁰Mester, mindezeket megtartottam ifjúkoromtól fogva – válaszolta.

²¹Jézus rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki:
– Egyetlen dolgot kell még tenned. Menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben! Aztán gyere, és kövess engem!

²²A válaszra elszomorodott az arca, és csalódottan távozott, ugyanis nagy vagyona volt.

²³Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz:
– Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!

²⁴A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik:
– Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába!

²⁵Könnyebb a tevének átmennie a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten országába.

²⁶Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt mondták egymás közt:
– Akkor ki üdvözülhet?

²⁷Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta:
– Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges.

²⁸Erre Péter így szólt:
– Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.

²⁹Jézus így szólt:
– Bizony, mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit értem és az evangéliumért,

³⁰és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat, testvéreket, anyát, gyermeket, szántóföldeket – üldöztetésekkel együtt –, és a jövendő világban örök életet.

³¹De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.

³²Amikor a Jeruzsálembe vezető úton haladtak, Jézus előttük ment. Álmélkodtak. Akik követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a Tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele fog történni:
–

³³Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak.

³⁴Kigúnyolják, leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nappal később feltámad.

³⁵Ekkor odalépett hozzá Jakab és János, Zebedeus fiai, és így szóltak:
– Mester, azt akarjuk, tedd meg nekünk, amit kérünk.
–

³⁶Mit akartok, mit tegyek meg nektek? – kérdezte.
–

³⁷Add meg nekünk – mondták –, hogy egyikünk a jobb, a másikunk meg a bal kezed felől üljön majd dicsőségedben.

³⁸Jézus így válaszolt:
– Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?
–

³⁹Meg tudjuk tenni – felelték. Jézus erre ezt mondta nekik:
– A poharat, amelyből én iszom, ki fogjátok inni, és a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, meg fogtok keresztelkedni,

⁴⁰de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem én döntöm el, hanem azoké lesz, akiknek készítették.

⁴¹Amikor a másik tíz tanítvány ezt meghallotta, haragudni kezdett Jakabra és Jánosra.

⁴²De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk:
– Tudjátok, hogy akiket a népek fejedelmeinek tartanak, azok hatalmaskodnak rajtuk, vezéreik pedig zsarnokoskodnak fölöttük.

⁴³Közöttetek azonban ez nem így van, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az a szolgátok lesz;

⁴⁴és aki első akar lenni közöttetek, az mindenkinek a rabszolgája lesz.

⁴⁵Az Emberfia ugyanis nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért.

⁴⁶Beértek Jerikóba. Amikor Jézus tanítványai és meglehetősen nagy tömeg kíséretében kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia, ott ült az út mellett.

⁴⁷Amikor meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, így kezdett kiáltozni:
– Dávid fia, Jézus, könyörülj rajtam!

⁴⁸Sokan rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott:
– Dávid fia, könyörülj rajtam!

⁴⁹Jézus megállt, és így szólt:
– Hívjátok ide! Odahívták a vakot.
– Bátorság! Kelj fel! Téged hív! – mondták neki.

⁵⁰Ő pedig ledobta köpenyét, felugrott, és odament Jézushoz.

⁵¹Jézus megkérdezte tőle:
– Mit akarsz, mit tegyek veled?
– Rabbuni, hogy újra lássak! – felelte a vak.
–

⁵²Menj, a hited meggyógyított! – mondta neki Jézus.
Azonnal újra látott, és követte őt az úton.