¹Eközben Saul még mindig gyűlölettől égett, és halállal fenyegette az Úr tanítványait. Elment a főpaphoz,

²és levelet kért tőle a damaszkuszi zsinagógákhoz, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és nőket, akiket ott talál ennek az Útnak a követői közül.

³De amint az útján haladt, és Damaszkuszhoz közeledett, történt, hogy hirtelen fényesség ragyogta körül az égből.

⁴Földre rogyott, és hangot hallott, amely ezt mondta neki:
– Saul, Saul, miért üldözöl engem?

⁵Erre megkérdezte:
– Ki vagy te, uram?
Az így felelt:
– Jézus vagyok, akit te üldözöl!

⁶De kelj föl, és menj be a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned!

⁷A férfiak, akik vele voltak, álmélkodva álltak. Hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak.

⁸Saul pedig fölkelt a földről, de amikor kinyitotta a szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kézen fogva Damaszkuszba.

⁹Három napig nem látott, nem evett, és nem ivott semmit.

¹⁰Volt Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt:
– Ananiás!
– Itt vagyok, Uram! – válaszolta.

¹¹Az Úr így folytatta:
– Kelj föl – folytatta az Úr –, menj el az úgynevezett Egyenes utcába, keress föl Júdás házában egy Saul nevű tarzuszi embert! Íme, épp imádkozik,

¹²és egy Ananiás nevű férfit lát, aki belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy visszanyerje látását.

¹³Ananiás azonban azt felelte:
– Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben.

¹⁴Most meg felhatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik segítségül hívják nevedet.

¹⁵De az Úr azt mondta neki:
– Menj csak, mert kiválasztott edényem ő, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt,

¹⁶ugyanis megmutatom majd neki, mennyit kell szenvednie a nevemért.

¹⁷Ananiás elment, belépett a házba, rátette a kezét, és ezt mondta neki: „Saul testvér, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss, és eltelj Szentlélekkel.”

¹⁸Erre azonnal halpikkelyszerű valami hullott le a szeméről. Visszanyerte a szeme világát, fölkelt és megkeresztelkedett.

¹⁹Azután ételt vett magához, és megerősödött.
Néhány napot a damaszkuszi tanítványokkal töltött,

²⁰és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia.

²¹Mindenki, aki hallotta, álmélkodott, és így szóltak: „Hát nem ő az, aki Jeruzsálemben üldözte azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket?”

²²De Saul egyre erőteljesebben lépett föl, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, mert bebizonyította nekik, hogy Jézus a Messiás.

²³Jó néhány nap elmúltával a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele.

²⁴Saulnak azonban tudomására jutott a merénylet terve. A kapukat is éjjel-nappal megfigyelés alatt tartották, hogy megölhessék.

²⁵Tanítványai azonban elvitték, és éjjel egy kosárban leeresztették a városfalon.

²⁶Amikor Jeruzsálembe ért, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány.

²⁷Barnabás azonban maga mellé vette. Elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, hogyan beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban Jézus nevében.

²⁸Ettől fogva velük járt-kelt Jeruzsálemben, és bátran beszélt az Úr nevében.

²⁹Vitába szállt a görög nyelvűekkel, de azok az életére törtek.

³⁰Amikor ez a testvérek tudomására jutott, levitték Caesareába, és elküldték Tarzuszba.

³¹Az egyház egész Júdeában, Galileában és Szamariában békében élt és erősödött. Az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével számban is gyarapodott.

³²Történt pedig, hogy Péter útjai során eljutott a Liddában lakó szentekhez is.

³³Talált ott egy Aineasz nevű embert, aki nyolc éve bénán feküdt.

³⁴Péter így szólt hozzá: „Aineasz, Jézus Krisztus meggyógyít téged. Kelj fel, és vesd be magad az ágyadat!” Nyomban felkelt.

³⁵Lidda és Száron lakói mind látták, és megtértek az Úrhoz.

³⁶Joppéban volt egy tanítvány, név szerint Tabita – görögül Dorkasz, ami azt jelenti, gazella. Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát.

³⁷Éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt. Miután megmosdatták, kiterítették egy emeleti szobában.

³⁸Mivel Lidda közel van Joppéhoz, a tanítványok, akik meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: „Késlekedés nélkül gyere át hozzánk!”

³⁹Péter fölkelt, és velük ment. Amikor odaért, fölvezették az emeleti szobába. Az özvegyasszonyok mind elébe álltak, sírtak és mutogatták azokat az ingeket és köpenyeket, amelyeket Dorkasz készített, amíg velük volt.

⁴⁰Péter ekkor mindenkit kiküldött, letérdelt, és imádkozott. Azután a holttest felé fordulva ezt mondta: „Tabita, kelj fel!” Az kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült.

⁴¹Péter odanyújtotta neki a kezét, és talpra állította. Majd behívta a szenteket és az özvegyeket, s elébük állította az élő Tabitát.

⁴²Elterjedt ennek a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.

⁴³Péter több napig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.