¹Élt Caesareában egy Cornelius nevű férfi, az úgynevezett cohors italica századosa.

²Egész háznépével együtt jámbor és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztott a népnek, és rendszeresen imádkozott Istenhez.

³Egy délután három óra tájban látomása volt; tisztán látta, hogy Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja:
– Cornelius!

⁴Ő döbbenten nézte, és rémülten mondta:
– Mi az, Uram? Ezt mondta neki:
– Imádságod és alamizsnálkodásod Isten elé jutott, és ő emlékezetben tartja őket.

⁵Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz a Péternek is nevezett Simont!

⁶Egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van.

⁷Miután az angyal, aki beszélt vele, távozott, hívatott két rabszolgát, és egy istenfélő katonát azok közül, akik régóta szolgálták.

⁸Ezeknek mindent elmagyarázott, és elküldte őket Joppéba.

⁹Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni.

¹⁰Közben megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, elragadtatásba esett,

¹¹és látta, hogy megnyílik az ég, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, ami a négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre.

¹²Benne volt a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara.

¹³Egy hang így szólt hozzá:
– Péter, kelj fel, öld meg, és egyél!

¹⁴Péter azonban így szólt:
– Semmi esetre sem, Uram! Soha nem ettem semmit, ami kétséges eredetű és tisztátalan.

¹⁵De másodszor is szólt hozzá a hang:
– Amit Isten tisztának tekint, azt te ne tartsd tisztátalannak!

¹⁶Ez három ízben is így történt, azután az egész hirtelen fölemelkedett az égbe.

¹⁷Miközben Péter azon tűnődött, hogy mit jelenthet az iménti látomás, íme, azok a férfiak, akiket Cornelius küldött, Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt,

¹⁸és bekiáltva érdeklődtek, hogy a Péternek is nevezett Simon vajon ott vendégeskedik-e.

¹⁹Amint Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek:
„Íme, három férfi keres téged.

²⁰Kelj föl, menj le, és habozás nélkül indulj útnak velük, mert én küldtem őket!”

²¹Péter lement a férfiakhoz, és így szólt:
– Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?

²²Azok így feleltek:
– Cornelius százados, igaz és istenfélő ember, aki jó hírben áll az egész zsidó nép körében, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit mondasz.

²³Erre behívta, és vendégül látta őket. Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan.

²⁴Másnap megérkeztek Caesareába. Cornelius eközben összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta őket.

²⁵Amint Péter belépett, Cornelius eléje ment, és leborult a lába előtt.

²⁶Péter azonban fölemelte, és így szólt:
– Állj fel, én is ember vagyok!

²⁷Amikor beszélgetve bement vele, sok embert talált ott összegyűlve.

²⁸Ekkor így szólt hozzájuk:
– Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartani vagy hozzá bemenni. Nekem azonban Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak biztosan vagy esetleg tisztátalannak.

²⁹Ezért ellenkezés nélkül jöttem, amikor értem küldtetek. Most pedig hadd kérdezzem meg, miért küldtetek értem.

³⁰Ekkor Cornelius így szólt:
– Éppen négy nappal ezelőtt, délután három órakor itthon imádkoztam, és íme, egy férfi állt elém fénylő ruhában,

³¹és azt mondta: „Cornelius, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidat emlékezetbe idézték Isten előtt.

³²Küldj el Joppéba, és hívasd át a Péternek is nevezett Simont! Simon tímár házában szállt meg a tengerparton.”

³³Nyomban elküldtem tehát érted, és nagyon kedves tőled, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr.

³⁴Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta:
– Most kezdem igazán megérteni, hogy Isten nem személyválogató,

³⁵hanem mindenki kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik, bármelyik néphez tartozzék is.

³⁶Ezt a tanítást küldte Izrael fiainak, amikor a béke örömhírét meghirdette Jézus Krisztus, a mindenek Ura által.

³⁷Tudjátok, mi történt Galileából kiindulva a János által hirdetett keresztség után.

³⁸A Názáreti Jézust fölkente Isten Szentlélekkel és erővel, és ő jót tett, bejárta az egész területet, és meggyógyított mindenkit, akiket megnyomorított az ördög, mert Isten vele volt.

³⁹Mi tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt, akit fára feszítve megöltek,

⁴⁰Isten harmadnapon feltámasztotta, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék,

⁴¹de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket Isten előre kiválasztott: nekünk, akik vele együtt ettünk és ittunk, miután feltámadt a halálból.

⁴²Megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk tanúságot arról, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.

⁴³Valamennyi próféta mellette tanúskodik: aki hisz benne, az ő neve által nyeri el bűnei bocsánatát.

⁴⁴Péter még beszélt, amikor a Szentlélek leszállt mindazokra, akik hallgatták az igét.

⁴⁵A zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, ámulatba estek, hogy a pogányokra is kiáradt a Szentlélek ajándéka.

⁴⁶Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták Istent. Akkor Péter ezt mondta:

⁴⁷„Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi, hogy megkeresztelkedjenek?”

⁴⁸Úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg Jézus Krisztus nevében. Ők pedig arra kérték, maradjon náluk néhány napig.