¹Saul egyetértett kivégzésével.
Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi egyház ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Szamaria területén.

²Istenfélő férfiak eltemették Istvánt, és nagyon megsiratták.

³Saul pusztította az egyházat. Házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és vetett börtönbe.

⁴Akik szétszóródtak, helységről helységre jártak, és hirdették az örömhírt.

⁵Fülöp lement Szamaria egyik városába, és ott hirdette Krisztust.

⁶A sokaság egy szívvel figyelt arra, amit Fülöp mondott, mivel hallottak a csodákról és jelekről, amiket tett, és maguk is látták ezeket.

⁷A tisztátalan lelkek ugyanis sokakból hangosan kiáltozva kimentek, és sok béna és sánta is meggyógyult.

⁸Nagy öröm volt abban a városban.

⁹Már régóta abban a városban élt egy Simon nevű férfi, aki varázslással foglalkozott, és ámulatba ejtette Szamaria népét, és azt állította magáról, hogy igen nagy ember.

¹⁰A város apraja-nagyja hallgatott rá, és ezt mondták: „Ő az az isteni erő, aminek a neve Hatalmas.”

¹¹Hallgattak rá, mert varázslásával már jó ideje ámulatba ejtette őket.

¹²De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló örömhírt hirdette, megkeresztelkedtek. Férfiak és nők egyaránt.

¹³Maga Simon is hívő lett, majd miután megkeresztelkedett, Fülöp mellé szegődött, és amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, egészen elámult.

¹⁴Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Szamaria befogadta Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost,

¹⁵akik el is mentek, és imádkoztak értük, hogy megkapják a Szentlelket.

¹⁶Ugyanis még egyikükre sem szállt rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.

¹⁷Rájuk tették a kezüket, és megkapták a Szentlelket.

¹⁸Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik,

¹⁹és így szólt:
– Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az megkapja a Szentlelket!

²⁰Péter azonban ezt mondta neki:
– Pénzed vesszen veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted Isten ajándékát!

²¹Sem részed, sem örökséged nem lehet ebből, mert a szíved nem egyenes Isten előtt.

²²Tarts bűnbánatot e gazságod miatt, és könyörögj az Úrhoz! Talán megbocsátja szíved szándékát.

²³Látom, hogy keserű epe és gonoszság fogságába estél.

²⁴Simon így válaszolt:
– Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se történjék velem abból, amit mondtatok!

²⁵Így tettek tanúságot, és hirdették az Úr igéjét, majd visszaindultak Jeruzsálem felé, és közben sok szamariai faluban hirdették az örömhírt.

²⁶Az Úr angyala így szólt Fülöphöz: „Kelj fel, és menj dél felé, a Jeruzsálemből a pusztaságon keresztül Gázába vezető útra!”

²⁷Ő felkelt és elindult. És íme, egy etióp eunuch – Kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt Istent imádni –,

²⁸visszatérőben hintóján ülve Izajás prófétát olvasta.

²⁹Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: „Menj, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz!”

³⁰Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Izajás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle:
– Érted, amit olvasol?
–

³¹Hogyan érthetném – válaszolta –, amíg valaki meg nem magyarázza?
És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé.

³²Az Írásnak ezt a szakaszát olvasta: Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma nyírója előtt, úgy nem nyitja ki a száját.

³³Megaláztatásában megtagadták tőle a jogos ítéletet. Utódairól ugyan ki beszél? Mert életének véget vetettek a földön.

³⁴Az udvari főember megkérdezte Fülöptől:
– Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?

³⁵Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva örömhírként hirdette neki Jézust.

³⁶Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek. Az eunuch így szól:
– Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem? [

³⁷[]

³⁸Megparancsolta, hogy a hintó álljon meg. Fülöp és az eunuch mindketten lementek a vízhez, és Fülöp megkeresztelte.

³⁹Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és az eunuch nem látta őt többé, de örvendezve folytatta útját.

⁴⁰Fülöp pedig Azótoszban találta magát, és míg Caesareába nem ért, valamennyi városban hirdette az örömhírt.