¹Egy Ananiás nevű ember feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot.

²Az árából felesége tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette.

³Péter azonban így szólt:
– Ananiás, miért szállta meg a Sátán szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából?

⁴Ugye megtarthattad volna a földet? És miután eladtad, nem te rendelkeztél az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.

⁵Amint meghallotta Ananiás ezeket a szavakat, összeesett és meghalt. Nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották.

⁶Az ifjak felálltak és betakarták, majd kivitték és eltemették.

⁷Mintegy három órával később megérkezett a felesége is, mit sem sejtve.

⁸Péter megkérdezte tőle:
– Mondd, ennyiért adtátok el a földet?
– Igen, ennyiért – válaszolta.

⁹Péter erre így szólt hozzá:
– Miért egyeztetek meg abban, hogy kísértitek az Úr Lelkét? Íme, azoknak a lépte, akik férjedet eltemették, már az ajtó előtt hallatszik. Kivisznek téged is.

¹⁰Nyomban összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták. Kivitték, és eltemették a férje mellé.

¹¹Erre nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallottak erről.

¹²Az apostolok keze által sok jel és csoda történt a nép körében. Közös elhatározással mindnyájan Salamon csarnokában tartózkodtak.

¹³Mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni, de a nép nagyra értékelte őket.

¹⁴Az Úrban hívők száma egyre növekedett: férfiak és nők tömegével csatlakoztak hozzájuk.

¹⁵Még a betegeket is kivitték az utcákra. Lócákra és szalmazsákokra tették őket, hogy ha Péter arra jár, legalább az árnyéka vetődjék néhányukra.

¹⁶A Jeruzsálem körüli városok népe is odasereglett. Betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket hoztak, s ezek mind meggyógyultak.

¹⁷Ekkor a főpap és valamennyi híve, a szadduceusok, irigységgel telve közbeléptek.

¹⁸Elfogták az apostolokat, és a városi börtönbe záratták őket.

¹⁹De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és ezt mondta nekik:

²⁰„Menjetek, és a Templomban mondjatok el a népnek mindent erről az új életről!”

²¹Ők engedelmeskedtek. Korán reggel bementek a Templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, összehívták a nagytanácsot – Izrael véneinek egész testületét –, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket.

²²A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben. Visszatérve jelentették:

²³„A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, s az őrök az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, odabent senkit sem találtunk.”

²⁴Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezt a hírt, zavartan töprengtek, vajon mi történhetett.

²⁵De valaki odament, és jelentette nekik: „Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a Templomban vannak, és tanítják a népet.”

²⁶Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.

²⁷Bevitték, és a nagytanács elé állították őket. A főpap kérdőre vonta őket:
–

²⁸Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok erre a névre hivatkozva, és íme, tanításotokkal betöltitek Jeruzsálemet, és ránk akarjátok hárítani ennek az embernek a vérét.

²⁹Péter és az apostolok így válaszoltak:
– Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek!

³⁰Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek.

³¹Isten fejedelemmé és üdvözítővé emelte jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izraelnek.

³²Ezeknek az eseményeknek tanúi vagyunk mi és a Szentlélek, akit Isten azoknak adott, akik engedelmeskednek neki.

³³Amikor ezt meghallották, dühükben végezni akartak velük.

³⁴De felállt a nagytanácsban egy Gamáliel nevű farizeus, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és egy kis időre kivezettette őket,

³⁵azután így szólt:
– Izraelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel!

³⁶Nem is olyan régen ugyanis fellépett Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki. Csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele. Akik pedig benne bíztak, mind szétszéledtek, és semmivé lettek.

³⁷Azután a népszámlálás idején a galileai Júdás szított felkelést. Sok embert biztatott lázadásra, de elpusztult ő is. Mindazok, akik benne bíztak, szétszóródtak.

³⁸A mostani esetre ezt mondom nektek: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket! Mert ha emberektől való ez az elképzelés vagy vállalkozás, akkor kudarcba fullad;

³⁹de ha Istentől való, akkor nem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhet, hogy Isten ellen harcoltok.
Hallgattak rá.

⁴⁰Hívatták az apostolokat. Megkorbácsoltatták őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és ezzel szabadon bocsátották őket.

⁴¹Azok örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért.

⁴²Egyetlen napra sem hagytak fel a tanítással, és hirdették a Templomban és házanként, hogy Jézus a Messiás.