¹Azokban a napokban, mivel egyre nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögül beszélő zsidók között a héberül beszélők ellen, hogy ezek nem juttatnak a mindennapi segélyből a görögül beszélők köréhez tartozó özvegyeknek.

²Ekkor a Tizenkettő összehívta a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: „Nem helyénvaló, hogy Isten igéjét elhanyagolva az asztalnál szolgáljunk.

³Válasszatok ki magatok közül, testvérek, hét jó hírben álló, Lélekkel és bölcsességgel eltelt férfit! Őket állítjuk ebbe a munkába,

⁴mi pedig az imának és az ige szolgálatának szenteljük magunkat.”

⁵Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel eltelt férfi volt, valamint Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikanort, Timónt, Parmenaszt és Miklóst, egy antiókhiai prozelitát.

⁶Az apostolok elé állították őket, akik miután imádkoztak, rájuk tették kezüket.

⁷Isten igéje terjedt. A tanítványok száma gyorsan növekedett Jeruzsálemben, és igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek.

⁸István kegyelemmel és erővel telve nagy csodákat és jeleket vitt véghez a nép körében.

⁹Néhányan azonban abból a zsinagógából, amelyiket a kürénéi és alexandriai felszabadított rabszolgák zsinagógájának neveztek, valamint néhányan Kilikia és Ázsia tartományából vitába szálltak Istvánnal,

¹⁰de nem tudtak érvelni azzal a bölcsességgel és Lélekkel szemben, amellyel beszélt.

¹¹Ekkor felbujtottak embereket, akik ezt mondták: „Hallottuk, amikor káromolta Mózest és Istent.”

¹²Fellázították a népet, a véneket és az írástudókat. Odajöttek, elfogták, és a nagytanács elé vezették.

¹³Hamis tanúkat állítottak, akik ezt mondták: „Ez az ember állandóan e szent hely és a Törvény ellen beszél.

¹⁴Hallottuk ugyanis, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus lerombolja ezt a helyet, és megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.”

¹⁵Ekkor a nagytanácsban ülők mind rászegezték tekintetüket, és látták, hogy az arca olyan, mint egy angyalé.