¹Agrippa erre így szólt Pálhoz:
– Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére.
Akkor Pál fölemelte a kezét, és védőbeszédet mondott:
–

²Szerencsésnek tartom magam, Agrippa király, hogy mindazok ellen, amikkel a zsidók vádolnak, ma előtted védekezhetem,

³mert te kiváló ismerője vagy a zsidók minden szokásának és vitás kérdéseinek. Kérlek tehát, hallgass meg türelemmel!

⁴Ifjúkorom óta leélt életemet, melyet kezdettől fogva népem körében és Jeruzsálemben töltöttem, minden zsidó ismeri.

⁵Mivel kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy mint farizeus vallásunk legszigorúbb irányzata szerint éltem.

⁶Most is a miatt a reménység miatt állok itt törvényszék előtt, amelyet Isten atyáinknak ígért.

⁷Ennek teljesülését reméli, éjjel-nappal állhatatosan szolgálva Istennek, tizenkét törzsünk is. E reménység miatt vádolnak engem a zsidók, Agrippa király.

⁸Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten feltámasztja a halottakat?

⁹Korábban magam is úgy gondoltam, hogy mindent meg kell tennem a Názáreti Jézus neve ellen.

¹⁰Jeruzsálemben ezt meg is tettem. A szentek közül sokakat börtönbe zárattam, miután a főpapoktól felhatalmazást kaptam. Amikor pedig halálos ítéletükről volt szó, én is erre szavaztam.

¹¹Zsinagógáról zsinagógára járva gyakran megfenyítettem, így akartam káromlásra kényszeríteni őket. Annyira haragudtam rájuk, hogy még idegen városokban is üldöztem őket.

¹²Amikor éppen ez ügyben a főpapok felhatalmazásával és megbízásából Damaszkuszba mentem,

¹³útközben déltájban azt láttam, ó, király, hogy az égből a nap fényénél ragyogóbb világosság ragyog körül engem és kísérőimet.

¹⁴Mindannyian földre rogytunk, s ekkor hangot hallottam, amely héber nyelven így szólt hozzám: „Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod!”

¹⁵Én ezt mondtam: „Ki vagy, Uram?” Az Úr ekkor így szólt: „Én Jézus vagyok, akit te üldözöl.

¹⁶De kelj föl, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy mostantól szolgájává és tanújává tegyelek azoknak a dolgoknak, amiket láttál, és amiket meg fogok mutatni neked.

¹⁷Megszabadítalak téged a néptől és a pogányok közül, akik közé küldelek,

¹⁸hogy megnyisd szemüket, s hogy a sötétségből a világosságra, a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, s elnyerjék a bűnök bocsánatát, és az örökrészt azok között, akik a bennem való hit által megszentelődtek.”

¹⁹Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt,

²⁰hanem először Damaszkuszban, azután Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak Istenhez, és cselekedjenek a megtéréshez méltóan.

²¹Ezért fogtak el engem a zsidók a Templomban, és ezért akartak megölni.

²²De mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és tanúságot teszek kicsinyek és nagyok előtt egyaránt, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek:

²³a Messiásnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak.

²⁴Amikor ezekkel a szavakkal védekezett, Festus hangosan felkiáltott:
– Bolondokat beszélsz te, Pál! A sok tudomány esztelenségbe visz!

²⁵Pál azonban így válaszolt:
– Nem beszélek bolondokat, kegyelmes Festus, hanem igaz és józan szavakat szólok.

²⁶A király, akihez bátran szólok, tud ezekről. Nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami eldugott helyen történt ez.

²⁷Agrippa király, hiszel a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.

²⁸Agrippa így szólt Pálhoz:
– Még a végén meggyőzöl, hogy legyek keresztény!

²⁹Erre Pál:
– Kérem Istentől, hogy előbb vagy utóbb nemcsak te, hanem mindazok, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, mint én – e bilincsek nélkül.

³⁰Ekkor felállt a király, a helytartó, Bereniké, és felálltak a velük együtt ülők.

³¹Távozóban így beszélgettek egymás között:
– Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem tett ez az ember.

³²Agrippa pedig ezt mondta Festusnak:
– Szabadon lehetett volna bocsátani ezt az embert, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.