¹Festus három nappal azután, hogy megérkezett a provinciába, felment Caesareából Jeruzsálembe.

²Ott a zsidók főpapjai és vezetői panaszt emeltek Pál ellen, és kérték,

³hogy Pál akarata ellenére tegye meg nekik azt a szívességet, hogy Jeruzsálembe hozatja. Azt a tervet szőtték ugyanis ellene, hogy útközben megölik.

⁴Festus azonban azt felelte, hogy Pál Caesareában van őrizetben, és ő maga is hamarosan odautazik.

⁵„Ezért a közöttetek levő vezetők – mondta – jöjjenek le velem, és ha van valami kifogásolható ebben az emberben, akkor emeljenek vádat ellene!”

⁶Miután legfeljebb nyolc-tíz napot időzött náluk, lement Caesareába. Másnap beült a bírói székbe, és elővezettette Pált.

⁷Amikor Pál megjelent, körülállták a Jeruzsálemből jött zsidók, és sok súlyos vádat emeltek ellene, amelyeket azonban nem tudtak bizonyítani.

⁸Pál így védekezett:
– Sem a zsidók Törvénye ellen, sem a Templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem semmit.

⁹Festus azonban a zsidók kedvében akart járni, és így válaszolt Pálnak:
– Akarsz-e Jeruzsálembe menni, hogy ebben az ügyben ott ítélkezzenek fölötted az én jelenlétemben?

¹⁰Pál azonban így válaszolt:
– A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell ítélkezni felettem! A zsidók ellen nem vétettem semmit, amint magad is jól tudod.

¹¹Ha vétkes vagyok, és halált érdemlő dolgot cselekedtem, nem kérek kíméletet. De ha ezek alaptalanul vádolnak, akkor engem senki sem szolgáltathat ki nekik. A császárhoz fellebbezek.

¹²Akkor Festus megbeszélést tartott tanácsosaival, majd így válaszolt:
– A császárhoz fellebbeztél, tehát a császár elé fogsz menni!

¹³Néhány nap múlva Agrippa király és Bereniké Caesareába jöttek, hogy köszöntsék Festust.

¹⁴Mivel több napot ott töltöttek, Festus szóba hozta a király előtt Pál ügyét:
– Van itt egy férfi – mondta –, akit Félix hagyott itt fogolyként.

¹⁵Amikor Jeruzsálemben voltam, panaszt emeltek ellene a zsidók főpapjai és vénei, és az elítélését kérték.

¹⁶Azt válaszoltam nekik, hogy a rómaiaknál nem szokás bárkit is elítélni, amíg a vádlott szemtől szembe nem áll vádlóival, és alkalmat nem kap arra, hogy védekezzék a vád ellen.

¹⁷Amikor velem együtt eljöttek ide, halogatás nélkül mindjárt másnap a bírói székbe ültem, és elővezettettem ezt az embert.

¹⁸Ekkor vádlói előállták, de semmi olyan bűnt sem hoztak fel ellene, amilyenre gyanakodtam.

¹⁹Csupán vitás kérdéseik voltak vele a maguk vallásáról meg egy bizonyos Jézusról, aki meghalt, de akiről Pál azt állította, hogy él.

²⁰Mivel én nem tudtam eligazodni ezekben a vitás kérdésekben, megkérdeztem tőle, nem akar-e Jeruzsálembe menni, és ott törvényszék elé állni ezek miatt a dolgok miatt.

²¹Pál azonban fellebbezett, és azt kívánta, hogy tartsák őrizetben a császár döntéséig. Ezért parancsot adtam, hogy maradjon őrizetben, amíg a császárhoz nem küldhetem.

²²Agrippa erre így szólt Festushoz:
– Én magam is szeretném hallani ezt az embert!
– Holnap – válaszolta – hallani fogod.

²³Másnap tehát eljött Agrippa és Bereniké nagy pompával, és miután a katonai tribunusokkal és a város előkelőségeivel együtt bevonultak a nagyterembe, Festus parancsára elővezették Pált.

²⁴Ekkor Festus így szólt:
– Agrippa király és mindannyian, akik itt jelen vagytok, látjátok ezt az embert? Miatta kéréssel fordult hozzám az egész zsidóság Jeruzsálemben és itt is, azt kiáltozva, hogy ennek nem szabad tovább élnie.

²⁵Én azonban megállapítottam, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem tett. De mivel a császárhoz fellebbezett, úgy döntöttem, hogy odaküldöm.

²⁶Azonban semmi bizonyosat nem tudok írni róla uramnak, ezért vezettettem elétek, elsősorban eléd, Agrippa király, hogy kihallgatása után legyen mit írnom róla.

²⁷Értelmetlennek tartom ugyanis, hogy aki foglyot küld, ne jelentse az ellene emelt vádat is.