¹Öt nappal később lement Ananiás főpap néhány vénnel és egy Tertullus nevű ügyvéddel, és a helytartónál panaszt emeltek Pál ellen.

²Amikor behívták, Tertullus így kezdte vádolni:
–

³Nagy békességet élvezünk, és üdvös változások történnek népünk javára gondoskodásod folytán, kegyelmes Félix. Ezt mindig és mindenütt mély hálával fogadjuk.

⁴De hogy hosszan ne fárasszalak, kérlek, hallgass meg minket röviden a tőled megszokott jóindulattal!

⁵Megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis: lázadást szít a földkerekségen élő valamennyi zsidó között, és a Názáretiek pártjának a feje.

⁶A Templomot is meg akarta szentségteleníteni. Letartóztattuk.

⁷[7-8a]

⁸Magad is tudomást szerezhetsz mindarról, amivel vádoljuk, ha kihallgatod.

⁹Csatlakoztak ehhez a vádhoz a zsidók is, és bizonygatták, hogy mindez így igaz.

¹⁰Pál, amikor intett neki a helytartó, hogy beszélhet, így válaszolt:
– Mivel tudom, hogy sok éve vagy már bírája ennek a népnek, bizalommal védekezem a magam ügyében.

¹¹Magad is megbizonyosodhatsz felőle, hogy nincs több, mint tizenkét napja, hogy felzarándokoltam Jeruzsálembe.

¹²Sem a Templomban, sem a zsinagógákban, sem a városban nem láttak engem bárkivel is vitatkozni vagy a nép között lázadást szítani.

¹³Azt sem tudják előtted bizonyítani, amivel most vádolnak.

¹⁴Megvallom előtted, hogy én a szerint az „út” szerint, amelyet ők pártnak mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a Törvénynek, és ami meg van írva a prófétákban.

¹⁵Azt remélem Istentől, amit ők maguk is várnak: hogy lesz feltámadás mind az igazak, mind a gonoszok számára.

¹⁶Ezért én magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és az emberek előtt.

¹⁷Több év után eljöttem, hogy adományt hozzak népemnek, és áldozatot mutassak be.

¹⁸Az utóbbihoz szükséges megtisztulás végén találtak rám a Templomban tömeg és zavargás nélkül

¹⁹néhány Ázsia provinciából való zsidóval. Ezeknek kellett volna megjelenniük előtted, és vádolniuk engem, ha valami panaszuk van ellenem.

²⁰Vagy mondják meg ezek itt! Találtak bennem valamilyen vétket, amikor a nagytanács előtt álltam?

²¹Hacsak azt a mondatot nem, amelyet közöttük állva kiáltottam: „A halottak feltámadása miatt vádolnak ma engem előttetek.”

²²Erre Félix, mivel igen jól ismerte az „utat”, elnapolta az ügyet, és így szólt:
– Amikor Lysias tribunus megjön, akkor fogok dönteni ügyetekben.

²³Megparancsolta a századosnak, hogy tartsák őrizetben Pált, de ne túl szigorúan, és az övéi közül senkit se akadályozzanak abban, hogy szolgálatára legyen.

²⁴Néhány nap múlva megjelent Félix a feleségével, a zsidó Druzillával. Magához hívatta Pált, és meghallgatta a Krisztus Jézusban való hitről.

²⁵De amikor az igazságosságról és az önfegyelemről meg a jövendő ítéletről beszélt, Félix megrémült, és így szólt: „Most menj! Ha alkalmat találok rá, majd ismét hívatlak.”

²⁶Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért elég gyakran hívatta, és elbeszélgetett vele.

²⁷Két esztendővel később Porcius Festus lett Félix utódja. Mivel kedvükben akart járni a zsidóknak, Félix fogságban hagyta Pált.