¹Pál a nagytanácsra szegezte tekintetét, és így szólt:
– Testvérek, én teljesen tiszta lelkiismerettel éltem Isten előtt mind a mai napig.

²Ananiás főpap ekkor megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék szájon.

³Pál erre így szólt hozzá:
– Megver téged az Isten, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy ítélkezz fölöttem a Törvény szerint, mégis törvénytelenül azt parancsolod, hogy üssenek meg?

⁴Erre az ott állók ezt mondták:
– Isten főpapját gyalázod?

⁵Pál így válaszolt:
– Nem tudtam, testvérek, hogy ő a főpap. Mert meg van írva: Néped fejedelmét ne átkozd!

⁶Mivel Pál tudta, hogy egy részük a szadduceusok, más részük pedig a farizeusok közül való, így kiáltott a nagytanács előtt:
– Testvérek, én farizeus vagyok, farizeusok fia! A halottak feltámadásába vetett remény miatt vádolnak engem!

⁷Amikor ezt mondta, vita támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és a gyűlésben megoszlás támadt.

⁸A szadduceusok ugyanis azt állítják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok pedig mindegyiket vallják.

⁹Erre nagy kiáltozás tört ki. Néhányan a farizeuspárti írástudók közül felálltak, és hevesen tiltakoztak:
– Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben! És ha egy lélek szólt hozzá vagy egy angyal?

¹⁰Mivel egyre nagyobb lett a felfordulás, a parancsnok attól félve, hogy Pált széttépik, megparancsolta, hogy a csapat menjen le, ragadja ki őt közülük, és vigye az erődbe.

¹¹A következő éjszaka megjelent az Úr Pálnak, és ezt mondta: „Bátorság! Ahogy tanúságot tettél ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is!”

¹²Amikor megvirradt, a zsidók közül többen összegyűltek, és átok alatt kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak addig, amíg Pált meg nem ölik.

¹³Negyvennél is többen voltak, akik ezt a merényletet tervezték.

¹⁴Elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, és így szóltak: „Átokkal köteleztük magunkat, hogy semmi táplálékot sem veszünk magunkhoz, amíg meg nem öljük Pált.

¹⁵Most tehát a nagytanáccsal együtt javasoljátok a parancsnoknak, hogy vezettesse őt hozzátok, mintha alaposabban ki akarnátok vizsgálni az ügyét. Mi pedig majd készen állunk, hogy végezzünk vele, mielőtt ideér.”

¹⁶Pál nővérének fia értesült a merénylet tervéről. Elment, és az erődbe jutva elmondta ezt Pálnak.

¹⁷Pál magához kérette az egyik századost, és ezt mondta neki:
– Vezesd ezt az ifjút a parancsnokhoz, mert valami jelentenivalója van a számára!

¹⁸Az tehát maga mellé vette az ifjút, elvezette a parancsnokhoz, és így szólt:
– A Pál nevű fogoly magához kéretett, és megkért, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, mert valami mondanivalója van a számodra.

¹⁹A parancsnok kézen fogva félrevonta az ifjút, és megkérdezte tőle:
– Mi az, amit jelenteni akarsz nekem?

²⁰Ezt mondta:
– A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek téged, hogy vezettesd le Pált holnap a nagytanács elé, mintha valamit pontosabban meg akarnának tudni róla.

²¹De ne higgy nekik, mert közülük több mint negyven férfi lesben áll, akik átokkal kötelezték magukat, hogy addig nem esznek és nem isznak, amíg meg nem ölik. Már készen állnak, csak beleegyezésedet várják.

²²A parancsnok elbocsátotta az ifjút, és meghagyta neki:
– Senkinek se szólj arról, hogy ezt jelentetted nekem!

²³Ezután hívatott két századost, és így szólt hozzájuk:
– Este kilenc órától fogva állítsatok készenlétben kétszáz katonát, valamint hetven lovast és kétszáz lándzsást, hogy induljanak Caesareába!

²⁴Készítsetek elő hátas állatokat is, hogy Pált biztonságban eljuttassák Félix helytartóhoz.

²⁵Azután a következő levelet írta:

²⁶„Claudius Lysias a kegyelmes helytartónak, Félixnek üdvözletét küldi.

²⁷Ezt a férfit a zsidók elfogták, és meg akarták ölni, de csapatommal megjelenve kiszabadítottam, mert tudomásomra jutott, hogy római polgár.

²⁸Meg akarván tudni, hogy mivel vádolják, a nagytanácsuk elé vezettettem.

²⁹Megállapítottam, hogy törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádolják, de nincs ellene semmiféle halált vagy fogságot érdemlő vád.

³⁰Mivel jelentették nekem, hogy merénylet készül ellene, azonnal hozzád küldöm, és vádlóinak is meghagytam, hogy ellene indított ügyükkel hozzád folyamodjanak.”

³¹A katonák a kapott parancs értelmében átvették Pált, és az éjszaka folyamán elvitték Antipatriszba.

³²Másnap a lovasokat küldték tovább vele, ők pedig visszatértek az erődbe.

³³Mikor megérkeztek Caesareába, átadták a levelet a helytartónak, és elébe vezették Pált is.

³⁴Elolvasván megkérdezte, melyik tartományból való. Amikor megtudta, hogy Kilikiából,

³⁵így szólt: „Akkor foglak kihallgatni, amikor vádlóid is megérkeztek.” És megparancsolta, hogy Heródes palotájában őrizzék.