¹Amíg Apolló Korintusban volt, Pál a szárazföldön keresztül Efezusba érkezett. Itt talált néhány tanítványt,

²és így szólt hozzájuk:
– Megkaptátok a Szentlelket, amikor hívők lettetek?
– Azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek – válaszolták.
–

³Akkor hogyan keresztelkedtetek meg? – kérdezte.
– János keresztségével – válaszolták ezek.

⁴Pál így szólt:
– János a bűnbánat keresztségével keresztelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.

⁵Amikor ezt hallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére.

⁶Amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak.

⁷Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak.

⁸Eljárt a zsinagógába, és három hónapon keresztül bátran beszélt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket Isten országának dolgairól.

⁹Amikor azonban egyesek ellenálltak, és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját az egész nép előtt, otthagyta őket. Magával vitte a tanítványokat is, és mindennap Türannosz iskolájában tanított.

¹⁰Ez két éven át így volt, úgyhogy Ázsia provincia valamennyi lakója – zsidók és görögök egyaránt – hallhatták az Úr igéjét.

¹¹Isten rendkívüli csodákat vitt véghez Pál keze által,

¹²úgyhogy még az általa használt kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és ők meggyógyultak, a gonosz lelkek pedig kimentek belőlük.

¹³A vándorló zsidó ördögűzők közül is megkísérelték néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottak fölött kimondják az Úr Jézus nevét. Így szóltak: „Jézus által, akit Pál hirdet, parancsolok nektek!”

¹⁴Egy bizonyos Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette.

¹⁵A gonosz lélek azonban így válaszolt nekik: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?”

¹⁶Erre a gonosz lélektől megszállott ember rájuk ugrott, és oly erővel gyűrte le valamennyit, hogy meztelenül és sebesülten futottak ki abból a házból.

¹⁷Tudomására jutott ez mindenkinek Efezusban – zsidóknak és görögöknek egyaránt –, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét.

¹⁸A hívők közül is sokan eljöttek, és nyilvánosan megvallották efféle mesterkedéseiket.

¹⁹Sokan azok közül, akik varázslást űztek, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették őket. A könyvek értékét ötvenezer ezüstpénzre becsülték.

²⁰Az Úr igéje hatalmasan terjedt és erősödött.

²¹Ezek után Pál elhatározta, hogy Makedónia és Akhaia érintésével Jeruzsálembe megy. Ezt mondta:
„Miután ott voltam, Rómát is meg kell látnom.”

²²Két segítőtársát, Timóteust és Erasztoszt Makedóniába küldte, ő pedig egy ideig Ázsia provinciában maradt.

²³Abban az időben nem csekély zavargás támadt az „Út” körül.

²⁴Egy Démétriosz nevű ötvös – aki ezüstből készült Artemisz-templomokat gyártott, és ezáltal nem csekély keresethez juttatta a mestereket –

²⁵összehívta őket és a hasonló foglalkozásúakat, és így szólt hozzájuk:
– Férfiak, tudjátok, hogy ez a munka jólétünk alapja.

²⁶De látjátok és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efezusban, hanem szinte egész Ázsia provinciában nagy tömeget nyert meg és vezetett félre, mondván, hogy amiket emberkéz alkot, azok nem istenek.

²⁷Nemcsak az a veszély fenyeget, hogy mesterségünket rossz hírbe hozzák, hanem az is, hogy a nagy istennőnek, Artemisznek a templomát semmibe veszik, és így csorbát szenved annak dicsősége, akit egész Ázsia provincia és az egész földkerekség tisztel.

²⁸Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek, és így kiáltoztak: „Nagy az efezusiak Artemisze!”

²⁹A zűrzavar kiterjedt az egész városra. Megragadták a makedón Gaiust és Arisztarkhoszt, Pál útitársait, és egy akarattal a színházba rohantak.

³⁰Pál az összegyűlt nép közé akart menni, de a tanítványok nem engedték.

³¹A provincia néhány magas rangú tisztségviselője a barátja volt; ezek üzentek neki, és kérték, hogy ne menjen el a színházba.

³²Ott ezalatt mindenki összevissza kiabált, mert a gyűlés zűrzavarba fordult, és a legtöbben azt sem tudták, miért gyűltek össze.

³³A tömegből néhányan tájékoztatták Alexandroszt, akit a zsidók küldtek előre.
Alexandrosz kezével intve védőbeszédet akart mondani az összegyűlt nép előtt,

³⁴de mihelyt fölismerték, hogy zsidó, egyetlen kiáltás tört fel mindenkiből:
„Nagy az efezusiak Artemisze!” És ezt kiabálták mintegy két órán keresztül.

³⁵Miután a főhivatalnok lecsendesítette a tömeget, így szólt:
– Efezusi férfiak, van-e olyan ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa az őrizője a nagy istennő, Artemisz templomának, és az ő égből leszállt szobrának?

³⁶Mivel ezt senki sem vitathatja, nyugodjatok meg, és ne kövessetek el semmiféle meggondolatlanságot!

³⁷Idehoztátok ezeket az embereket, akik nem templomrablók, és nem is káromolják a mi istennőnket.

³⁸Ha tehát Démétriosznak és a vele tartó mestereknek panaszuk van valaki ellen, vannak törvényszékek, és vannak prokonzulok. Perlekedjenek azok előtt!

³⁹Ha pedig ezenkívül van valami kívánságotok, azt törvényesen összehívott népgyűlésen lehet intézni.

⁴⁰Mert már így is az a veszély fenyeget, hogy lázadással vádolnak a mai nap miatt; nincs ugyanis semmiféle ok, amivel meg tudnánk magyarázni ezt a csődületet.
Ezeket mondva feloszlatta a gyűlést.