¹Ezek után Pál távozott Athénből, és Korintusba ment.

²Ott találkozott egy Aquila nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából feleségével, Priscillával, mivel Claudius elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál meglátogatta őket,

³és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk maradt, és velük dolgozott. Ők ugyanis mesterségükre nézve sátorkészítők voltak.

⁴Minden szombaton vitatkozott a zsinagógában, és igyekezett meggyőzni zsidókat és görögöket egyaránt.

⁵Amikor Szilás és Timóteus megérkezett Makedóniából, Pál az igehirdetésnek szentelte magát, és tanúságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Messiás.

⁶Amikor azonban ellene szegültek, és gyalázták, megrázta a ruháját, és ezt mondta nekik: „Véretek szálljon a fejetekre! Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.”

⁷Ekkor távozott onnét, és egy Titius Justus nevű istenfélő ember házába költözött, akinek a háza a zsinagóga szomszédságában volt.

⁸Crispus, a zsinagóga elöljárója hitt az Úrban egész háza népével együtt; és a korintusiak közül azok, akik hallottak erről, szintén sokan hittek, és megkeresztelkedtek.

⁹Egy éjszaka az Úr látomásban ezt mondta Pálnak: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass,

¹⁰mert én veled vagyok, és senki sem fog rád kezet emelni, hogy ártson neked, ugyanis nagyszámú népem van ebben a városban!”

¹¹Így ott maradt egy évig és hat hónapig, és tanította közöttük Isten igéjét.

¹²Amikor pedig Gallio volt Akhaia prokonzula, a zsidók egy akarattal Pálra támadtak, a törvényszék elé vitték,

¹³és így szóltak:
– Ez arra csábítja az embereket, hogy törvényellenes módon tiszteljék az Istent.

¹⁴Amikor Pál szólásra akarta nyitni a száját, Gallio ezt mondta a zsidóknak:
– Ha valami bűncselekményről vagy súlyos gaztettről lenne szó, ti zsidók, a törvény értelmében türelemmel kihallgatnálak benneteket.

¹⁵De mivel tanítást, neveket és a ti törvényeteket illető vitás kérdésről van szó, intézzétek el magatok! Ilyen ügyekben nem kívánok bíráskodni.

¹⁶Ezzel kiutasította őket a törvényszék elől.

¹⁷Ekkor valamennyien megragadták Szószthenészt, a zsinagóga elöljáróját, és a törvényszék előtt ütlegelték, de Gallio mit sem törődött ezzel.

¹⁸Pál még jó néhány napig ott maradt, azután elbúcsúzott a testvérektől, s Priscillával és Aquilával együtt Szíriába hajózott. Előbb azonban Kenkreában megnyíratta a fejét, mert fogadalmat tett.

¹⁹Efezusba érve elvált tőlük. Bement a zsinagógába, és vitába szállt a zsidókkal.

²⁰Amikor arra kérték, hogy maradjon náluk hosszabb ideig, nem egyezett bele,

²¹hanem búcsút vett tőlük, és ezt mondta: „Ha Isten úgy akarja, ismét eljövök hozzátok.” Aztán elhajózott Efezusból.

²²Miután Caesareában partra szállt, felment Jeruzsálembe, köszöntötte az egyházat, azután lement Antiókhiába.

²³Egy darabig ott maradt, majd útra kelt. Sorra végigjárta Galácia vidékét és Phrügiát, és minden tanítványt megerősített.

²⁴Efezusba érkezett egy Apolló nevű, alexandriai származású zsidó, aki ékesszóló és az Írásokban jártas ember volt.

²⁵Már kapott tanítást az Úr útjáról, és buzgó lélekkel beszélt és helyesen tanított Jézusról, de csak János keresztségét ismerte.

²⁶A zsinagógában is bátran kezdett beszélni. Amikor Aquila és Priscilla hallották, maguk mellé vették, és még alaposabban elmagyarázták neki Isten útját.

²⁷Amikor át akart menni Akhaiába, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be. Amikor megérkezett, nagy segítségére volt azoknak, akik a kegyelem által hívők lettek,

²⁸ugyanis erélyesen cáfolta a zsidókat, és az Írások alapján nyilvánosság előtt bizonyította, hogy Jézus a Messiás.