¹Miután áthaladtak Amphipoliszon és Apollónián, Tesszalonikába értek, ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak.

²Pál szokása szerint elment hozzájuk, és három szombaton is vitába szállt velük az Írásokból kiindulva.

³Kifejtette és bizonyította nekik, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, és föl kellett támadnia a halálból, és hogy „a Messiás az a Jézus, akit én hirdetek nektek”.

⁴Néhányan hívőkké lettek közülük, és csatlakoztak Pálhoz és Sziláshoz. Hasonlóképpen igen sok istenfélő görög is, valamint számos előkelő asszony.

⁵Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet toboroztak, és felizgatták a várost. Jázón házához vonultak, és a népgyűlés elé akarták vezetni őket.

⁶Mivel nem találták őket, Jázónt néhány testvérrel együtt a városi vezetők elé vonszolták, és így kiáltoztak: „Itt is megjelentek, akik az egész világot felforgatják!

⁷Jázón befogadta őket, holott ezek mind a császár parancsai ellen cselekszenek, mert azt mondják, hogy van más király: Jézus.”

⁸Felizgatták a tömeget és a városi vezetőket, akik ezt hallották.

⁹Amikor azonban óvadékot kaptak Jázóntól és a többiektől, szabadon engedték őket.

¹⁰A testvérek még aznap éjjel elküldték Pált Szilással együtt Bereába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába.

¹¹Ezek a zsidók nyitottabbak voltak, mint a tesszalonikaiak. Előítélet nélkül fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok.

¹²Sokan közülük hívők lettek. Hasonlóképpen az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen.

¹³De amint megtudták a tesszalonikai zsidók, hogy Pál Bereában is hirdeti Isten igéjét, odajöttek, s ott is felizgatták és megzavarták a tömeget.

¹⁴A testvérek azonnal továbbküldték Pált a tengerpartra. Szilás és Timóteus azonban ott maradt.

¹⁵Kísérői egészen Athénig Pállal tartottak, majd visszatértek azzal az utasítással, hogy Szilás és Timóteus minél hamarabb menjen hozzá.

¹⁶Miközben Pál Athénban várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal.

¹⁷Nap mint nap beszélt, vitába szállt a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélőkkel, a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált.

¹⁸Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitába szállt vele. Egyesek ezt mondták: „Mit akarhat mondani ez a fecsegő?” Mások meg – mivel Jézus és a feltámadás örömhírét hirdette – így beszéltek: „Úgy látszik, idegen istenségek hirdetője.”

¹⁹Ekkor megfogták, az Areioszpagoszra vitték, és így szóltak:
– Megtudhatjuk, mi ez az új tanítás, amelyet hirdetsz?

²⁰Mert, amint halljuk, bámulatos dolgokkal hozakodsz elő. Szeretnénk megérteni, hogy miről is van szó.

²¹Az athénieknek és a bevándorolt idegeneknek ugyanis a legkedvesebb időtöltésük az volt, ha valami újdonságot mondhattak vagy hallhattak.

²²Pál ekkor kiállt az Areioszpagosz közepére, és így szólt:
– Athéni férfiak, látom, hogy módfelett vallásosak vagytok,

²³mivel járván a várost megnéztem szentélyeiteket, s találtam egy olyan oltárt is, amelyikre ez volt felírva: „az ismeretlen istennek”. Nos, akit ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek.

²⁴Isten, aki a világot teremtette, és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban,

²⁵nem szolgálja emberkéz, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent.

²⁶A teljes emberi nemzetséget is egy őselemből teremtette, hogy lakják a föld egész felszínét. Meghatározta idejüket és lakóhelyük határait

²⁷azért, hogy keressék Istent, hátha utána tapogatózva megtalálhatják, nincs is messzire ugyanis egyikünktől sem,

²⁸hiszen őbenne élünk, mozgunk és létezünk, ahogy néhány költőtök is mondta: „Bizony, az ő háza népe vagyunk.”

²⁹Mivel Isten háza népe vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség.

³⁰A tudatlanság korszakait elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.

³¹Ezért elrendelt egy napot, amikor majd igazságos ítéletet mond az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, és akit mindenki előtt igazolt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.

³²Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig ezt mondták: „Erről majd máskor is meghallgatunk.”

³³Ezzel Pál eltávozott körükből.

³⁴Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívő lett. Köztük Areopagita Dénes, egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt mások is.