¹Eljutott Derbébe, majd Lüsztrába is. Itt volt egy Timóteus nevű tanítvány – hívő zsidó asszony és görög apa fia –,

²akit a lüsztrai és ikóniumi testvérek nagyra tartottak.

³Pál magával akarta vinni, ezért az ott lakó zsidókra való tekintettel körülmetéltette. Mindenki tudta ugyanis, hogy az apja görög volt.

⁴Végigjárták a városokat, s átadták nekik a jeruzsálemi apostolok és vének határozatait, hogy tartsák be azokat.

⁵Az egyházak napról napra erősödtek a hitben, és gyarapodtak létszámban.

⁶Azután Phrügia és Galácia földjén utaztak át, mivel a Szentlélek nem engedte meg nekik, hogy Ázsia provinciában hirdessék az igét.

⁷Amikor Müszia közelébe értek, Bithüniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket.

⁸Erre Müszián áthaladva lementek Troászba.

⁹Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak. Egy makedón férfi állt előtte, és kérlelte: „Jöjj át Makedóniába, légy segítségünkre!”

¹⁰A látomás után nyomban igyekeztünk Makedóniába jutni, mert bizonyossá vált számunkra, hogy oda hívott minket Isten, hogy hirdessük nekik az örömhírt.

¹¹Troászban tengerre szálltunk, és egyenesen Szamotrákiába mentünk, másnap pedig Neapoliszba,

¹²onnét meg Filippibe, Makedónia provincia egyik jelentős városába, amely colonia volt. Néhány napot ebben a városban töltöttünk.

¹³Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, a folyópartra, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és beszéltünk az egybegyűlt asszonyokkal.

¹⁴Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thüateirából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond.

¹⁵Amikor pedig háza népével együtt megkeresztelkedett, így kérlelt bennünket: „Ha úgy ítélitek, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, szálljatok meg a házamban!” És meggyőzött bennünket.

¹⁶Történt egyszer, hogy amikor az ima helyére mentünk, egy szolgálólány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó lélek volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak.

¹⁷Követte Pált és minket, és így kiáltozott: „Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!”

¹⁸Így tett több napon keresztül. Mivel Pált ez bosszantotta, megfordult, és ezt mondta a léleknek: „Jézus Krisztus nevében parancsolom neked, hogy menj ki belőle!” Abban a pillanatban kiment belőle.

¹⁹Amikor gazdái látták, hogy odalett, amiből hasznot reméltek, megragadták Pált és Szilást, és a hatóság elé, a főtérre vonszolták őket.

²⁰A bíráknak ezt mondták: „Ezek az emberek felforgatják városunkat.

²¹Zsidók lévén, olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk, rómaiaknak sem átvennünk, sem követnünk nem szabad.”

²²Velük együtt a tömeg is rájuk támadt. A bírák letépették róluk a ruhát, és megbotoztatták őket.

²³Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy tartsa őket biztos őrizet alatt.

²⁴Erre a parancsra a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta.

²⁵Éjféltájban Pál és Szilás imádkozott, és énekkel magasztalta Istent, a foglyok pedig hallgatták őket.

²⁶Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai. Nyomban kinyílt valamennyi ajtó, és mindegyikükről lehullottak a bilincsek.

²⁷Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok.

²⁸Pál azonban hangosan rákiáltott:
– Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!

²⁹Erre világosságot kért, berohant, remegve Pál és Szilás elé borult,

³⁰azután kivezette őket, és ezt mondta:
– Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?

³¹Ők így válaszoltak:
– Higgy az Úr Jézusban, és házad népével együtt üdvözülsz!

³²Ekkor neki és mindazoknak, akik a házában voltak, hirdették Isten igéjét.

³³Ő pedig az éjszakának még abban az órájában elvitte őket, kimosta sebeiket, és egész háza népével együtt azonnal megkeresztelkedett.

³⁴Azután elvitte őket házába, asztalt terített nekik, és egész háza népével együtt örvendezett azért, hogy hisz Istenben.

³⁵Amikor megvirradt, a bírák elküldték a törvényszolgákat: „Engedd szabadon azokat az embereket!”

³⁶A börtönőr tudtára adta Pálnak az üzenetet:
– A bírák ideküldtek, hogy bocsássalak titeket szabadon. Távozzatok hát, és menjetek békével!

³⁷Pál azonban ezt mondta nekik:
– Nyilvánosan, per nélkül megvertek és börtönbe vetettek, holott római polgárok vagyunk; most pedig titokban akarnak elküldeni bennünket? Azt már nem! Hanem jöjjenek ide, és ők maguk vezessenek ki minket!

³⁸A törvényszolgák jelentették ezt a bíráknak. Amikor meghallották, hogy rómaiakról van szó, megijedtek.

³⁹Elmentek, és bocsánatot kértek tőlük, majd kivezették őket, és kérték, hogy távozzanak a városból.

⁴⁰Amint kijöttek a börtönből, elmentek Lídiához. Meglátogatták a testvéreket, bátorították őket, majd eltávoztak.