¹Jöttek néhányan Júdeából, és így tanították a testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül Mózes rendelkezése szerint, nem üdvözülhettek.”

²Mivel Pálnak és Barnabásnak nem kis vitája és nézeteltérése támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és még néhányan közülük menjenek föl az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe.

³Miután a gyülekezet útnak indította őket, áthaladtak Fönícián és Szamarián, elbeszélték a pogányok megtérését, és nagy örömet szereztek valamennyi testvérnek.

⁴Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, örömmel fogadta őket az egyház, az apostolok és a vének, ők pedig elbeszélték, mi mindent tett értük Isten.

⁵Néhányan, akik a farizeusok pártjából lettek hívőkké, felszólaltak, és azt mondták, hogy körül kell őket metélni, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes Törvényét.

⁶Összegyűltek az apostolok és a vének, hogy megvizsgálják ezt a kérdést.

⁷Mivel heves vita támadt, felállt Péter, és így szólt hozzájuk:
– Testvérek, jól tudjátok, hogy kezdettől fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az evangélium igéjét az én szájamból hallják, és legyenek hívővé a pogányok.

⁸A szíveket ismerő Isten mellettük tanúskodik, mivel nekik is megadta a Szentlelket éppúgy, mint nekünk,

⁹és semmi különbséget sem tett közöttünk és közöttük, ugyanis a hit által megtisztította szívüket.

¹⁰Most tehát miért kísértitek Istent azzal, hogy olyan igát tegyetek a tanítványok nyakába, amilyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk hordozni?

¹¹Ellenkezőleg, hisszük, hogy mi is, éppúgy, mint ők, az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk.

¹²Ekkor elcsendesedett az egész gyűlés, és meghallgatták Pált és Barnabást, akik elbeszélték, milyen sok jelet és csodát tett általuk Isten a pogányok között.

¹³Amikor befejezték, Jakab szólalt meg, és ezt mondta:
– Testvérek, hallgassatok meg!

¹⁴Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott Isten arról, hogy először szerezzen a pogányok közül népet az ő nevének.

¹⁵Megegyeznek ezzel a próféták szavai, ahogyan meg van írva:

¹⁶„Ezután visszatérek, és újra felépítem Dávid leomlott sátorát. Újra felépítem romjait, és helyreállítom,

¹⁷hogy keresse az Urat a többi ember, és mindazok a pogányok, akikre lehívják az én nevemet – mondja az Úr, aki véghez is viszi,

¹⁸és aki előtt ez öröktől fogva ismert.”

¹⁹Ezért az én véleményem ez: ne rójunk külön terheket azokra a pogányokra, akik megtérnek Istenhez,

²⁰csak írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a fojtott állatoktól és a vértől!

²¹Mózesnek ugyanis ősidőktől fogva vannak hirdetői minden városban, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt.

²²Akkor az apostolok és a vének az egész egyházzal együtt jónak látták, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék őket Pállal és Barnabással Antiókhiába. Kiválasztották a Barszabbásznak is nevezett Júdást, és Szilást, akik vezető emberek voltak a testvérek között.

²³Ezt a levelet küldték velük: „Mi, az apostolok és a vének, a ti testvéreitek, üdvözletünket küldjük az antiókhiai, szíriai és kilikiai pogány származású testvéreknek!

²⁴Mivel megtudtuk, hogy közülünk néhányan meghatalmazásunk nélkül mentek hozzátok, megzavartak titeket, és szavaikkal feldúlták lelketeket,

²⁵egymás között egyetértésre jutva, jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk ki, és küldjünk hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal,

²⁶akik mindketten a mi Urunk Jézus Krisztus nevének szolgálatára szentelték életüket.

²⁷Velük van Júdás és Szilás. Ők majd élőszóval is megerősítik az írottakat.

²⁸A Szentlélek és mi úgy döntöttünk, hogy ne tegyünk több terhet rátok annál, mint ami feltétlenül szükséges.

²⁹Tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a fojtott állatoktól és a paráznaságtól! Ha ezektől őrizkedtek, helyesen cselekedtek. Jó egészséget!”

³⁰Ők tehát, miután útnak indították őket, lementek Antiókhiába, összehívták az egész gyülekezetet, és átadták a levelet.

³¹Amikor felolvasták, megörültek a bátorításnak.

³²Júdás és Szilás – akik maguk is próféták voltak – sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket.

³³Azután ott időztek még egy darabig, majd a testvérek békével elbocsátották őket azokhoz, akik küldték őket.

³⁴[]

³⁵Pál és Barnabás többekkel együtt Antiókhiában maradt. Tanítottak, és hirdették az örömhírt, az Úr igéjét.

³⁶Néhány nap múlva ezt mondta Pál Barnabásnak:
„Térjünk vissza valamennyi városba, ahol hirdettük az Úr igéjét, és látogassuk meg a testvéreket, hogy megy soruk!”

³⁷Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal a Márknak is nevezett Jánost.

³⁸Pál azonban nem tartotta méltónak arra, hogy magukkal vigyék, mivel Pamphüliában otthagyta őket, és nem vett részt a munkájukban.

³⁹Heves vita támadt köztük, úgyhogy elváltak egymástól. Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba.

⁴⁰Pál Szilást választotta társául, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult.

⁴¹Bejárta Szíriát és Kilikiát, és erősítette az egyházakat.