¹Ugyanez történt Ikóniumban. Bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy beszéltek, hogy a zsidók és a görögök közül is igen sokan lettek hívővé.

²Azok a zsidók azonban, akik nem fogadták el a tanítást, a testvérek ellen tüzelték a pogányokat.

³Elég sok időt töltöttek ott, és bátran szóltak, bízva az Úrban, aki tanúságot tett kegyelmének igéje mellett, és megadta, hogy jelek és csodák történjenek kezük által.

⁴A város népe megoszlott. Némelyek a zsidók pártján, mások az apostolok pártján voltak.

⁵Végül a pogányok és a zsidók vezetőikkel együtt arra a döntésre jutottak, hogy bántalmazzák és megkövezik őket.

⁶Ők azonban megtudták ezt, és elmenekültek Lükaónia városaiba, Lüsztrába, Derbébe és a környékre,

⁷és ott hirdették az örömhírt.

⁸Lüsztrában élt egy beteg lábú ember, aki születésétől fogva képtelen volt lábra állni és járni.

⁹Hallgatta Pál beszédét. Ő rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon.

¹⁰Ezért hangosan így szólt:
„Állj egyenesen a lábadra!” Ekkor ő talpra ugrott, és járt.

¹¹A sokaság, látva, mit tett Pál, lükaóniai nyelven így kiáltott: „Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!”

¹²Barnabást Zeusznak mondták, Pált pedig, mivel ő vitte a szót, Hermésznek.

¹³A városfalon kívüli Zeusz-templom papja bikákat és koszorúkat vitt a kapuk elé, és a sokasággal együtt áldozatot akart bemutatni.

¹⁴Amikor meghallották ezt az apostolok, Barnabás és Pál, megszaggatták a ruhájukat, a tömeg közé futottak,

¹⁵és így kiáltottak:
– Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és azt az örömhírt hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget és a földet teremtette, meg a tengert és mindent, ami bennük van.

¹⁶Az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útját járja.

¹⁷Mindazonáltal nyilvánvalóvá tette jelenlétét, amikor jót tett veletek: a mennyből esőt adott és termést hozó időket; bőven adott táplálékot és a szívetekbe örömöt.

¹⁸Ezekkel a szavakkal is csak nagy nehezen tudták lebeszélni a tömeget arról, hogy áldozatot mutasson be nekik.

¹⁹Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek. A maguk pártjára állították a tömeget, úgyhogy Pált megkövezték, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték.

²⁰Amikor azonban körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba.
Másnap Barnabással együtt Derbébe ment.

²¹Miután ebben a városban is hirdették az örömhírt, és sokakat tanítvánnyá tettek, visszatértek Lüsztrába, Ikóniumba és Antiókhiába.

²²Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel „sok nyomorúságon át kell bemennünk Isten országába”.

²³Miután a helyi egyházakban elöljárókat neveztek ki, böjtölve és imádkozva ajánlották őket az Úrnak, akiben bizakodtak.

²⁴Azután Pizidián áthaladva Pamphüliába mentek.

²⁵Miután Pergében hirdették az igét, lementek Attaleiába.

²⁶Innen Antiókhiába hajóztak, ahonnét egykor Isten kegyelmébe ajánlva útra indították őket a most bevégzett munkára.

²⁷Amikor megérkeztek, összehívták az egyházat, és elbeszélték, milyen nagy dolgokat vitt véghez velük Isten, és hogy kaput nyitott a pogányoknak a hitre.

²⁸Hosszabb ideig a tanítványokkal maradtak.