¹Az ő munkatársaiként buzdítunk hát benneteket: ne maradjon hiábavaló Isten kegyelme, amit befogadtatok!

²Amint ő mondja: A kedvező időben meghallgattalak, s az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a legkedvezőbb idő; íme, most van az üdvösség napja!

³Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, nehogy rosszallás érje szolgálatunkat,

⁴hanem minden szempontból Isten szolgáihoz illő módon ajánljuk magunkat: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban,

⁵verésekben, bebörtönzésekben, zavargásokban, fáradozásban, virrasztásban, böjtölésben,

⁶tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben,

⁷az igazság igéjével, Isten erejével, az igaz mivolt támadó és védő fegyvereivel,

⁸tiszteletben részesítve és megszégyenítve, rágalmak és dicséretek között; mint akiket ámítónak tartanak, és mégis igazak;

⁹mint akik ismeretlenek, és mégis jól ismertek; mint akik haldokolnak, és íme mégis élők; mint akiket megkorbácsoltak, és mégsem végeztek ki;

¹⁰mint szomorkodók, de mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden.

¹¹Őszinte szóval és kitárt szívvel állunk előttetek, korintusiak!

¹²Nem a mi szívünkben van kevés hely számotokra, hanem a ti szívetekben van kevés hely számunkra.

¹³A kölcsönösség okán – mint gyermekeimhez szólok – ti is tárjátok ki a szíveteket!

¹⁴Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igaz mivoltnak a törvényszegéshez, vagy a világosságnak a sötétséghez?

¹⁵Miféle kapcsolatban van Krisztus és Beliár? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között?

¹⁶Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mi pedig az élő Isten temploma vagyunk, ahogy Isten mondta: Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők a népem lesznek.

¹⁷Ezért menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr. Tisztátalant ne érintsetek! Én pedig magamhoz fogadlak titeket,

¹⁸Atyátok leszek, ti pedig fiaim és lányaim lesztek, így szól a mindenható Úr.