¹Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk összeomlik, Istentől kapunk örök hajlékot a mennyben, amelyet nem emberkéz alkotott.

²Ezért sóhajtozunk e földi sátorban arra vágyakozva, hogy felölthessük rá mennyből való hajlékunkat,

³feltéve, hogy amennyiben felöltöttük, többé nem leszünk mezítelenek.

⁴Mi is tehát, akik e sátorban vagyunk, mintegy teher alatt sóhajtozunk, mert ezt nem akarjuk levetni, hanem amazt fel akarjuk rá venni, hogy a halandót elnyelje az élet.

⁵Isten pedig, aki minket erre felkészített, foglalóul adta nekünk a Lelket.

⁶Ezért mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg e testben van otthonunk, távol vagyunk az Úrtól –

⁷azaz a hit irányítja lépteinket, nem a látás –,

⁸de bizakodunk, és jobban szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz.

⁹Ezért arra törekszünk, hogy – akár itt lakunk még, akár elköltözünk – tetszésére legyünk.

¹⁰Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy mindenki megkapja, amit érdemel aszerint, amit e testben cselekedett, akár jót, akár rosszat.

¹¹Tudván tehát, mit jelent az Úr félelme, embereket próbálunk meggyőzni; Isten előtt pedig nyilvánvaló, hogy milyenek vagyunk, és remélem, hogy a ti megítélésetek szerint is az.

¹²Nem arról van szó, hogy ismét önmagunkat ajánlgatjuk nektek, hanem arról, hogy alkalmat adunk nektek arra, hogy büszkék legyetek ránk, s hogy felelni tudjatok azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van.

¹³Ha tehát valaha is révületbe estünk: Istenért volt; ha megfontoltan beszélünk: értetek van.

¹⁴Ugyanis Krisztus irántunk való szeretete erre a meggyőződésre kényszerít bennünket: ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindannyian meghaltak;

¹⁵és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne éljenek többé önmaguknak, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.

¹⁶Úgyhogy mi mostantól fogva senkit sem emberi mérték szerint minősítünk. Még ha Krisztust emberi mérték szerint értékeltük is, többé már nem úgy értékeljük.

¹⁷Más szóval, ha valaki Krisztusban van, akkor az új teremtmény: minden régi a múlté; íme, új dolgok jöttek létre.

¹⁸Mindez pedig Isten műve, aki kiengesztelődött velünk Krisztus által, és a kiengesztelődés szolgálatát adta számunkra feladatul.

¹⁹Azaz Isten a világgal Krisztusban engesztelődött ki: nem tartván számon az emberek vétkeit ránk bízta a kiengesztelődésről szóló igehirdetést.

²⁰Tehát Krisztus követei vagyunk, azaz mintha maga Isten kérne általunk. Krisztus nevében könyörgünk: engesztelődjetek ki Istennel!

²¹Mert azt, aki bűntelen volt, értünk bűnné tette, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.