¹Ezért, mivel Isten irgalmából ez a szolgálatunk, nem hátrálunk meg.

²Ellenkezőleg, mi elvetettük a szégyenletes ármánykodást, nem cselekszünk ravaszkodva, és nem hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten színe előtt.

³Ha evangéliumunk mégsem érthető, csak azok számára borítja fátyol, akik a pusztulás útján járnak.

⁴Hitetlenek, akiknek a gondolkodását e világ istene megvakította, hogy ne lássák meg a Krisztus
– Isten képmása – dicsőségéről szóló evangélium világosságát.

⁵Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézus miatt.

⁶Isten ugyanis, aki ezt mondta: „A világosság felragyog a sötétségből”, világosságot gyújtott a szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán.

⁷Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy látható legyen, hogy ez a rendkívüli erő Istené, és nem a miénk.

⁸Mindenféle szorongatás ér, de mégsem szorítanak sarokba bennünket. Kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk.

⁹Üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak. Letipornak, de el nem pusztulunk.

¹⁰Mindenkor Jézus halálát hordozzuk testünkben, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.

¹¹Életünk folyamán ugyanis szüntelen halálra adatunk Jézusért, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon halandó testünkben.

¹²Így tehát bennünk a halál munkálkodhat, bennetek pedig az élet.

¹³Mivel pedig bennünk a hitnek ugyanaz a Lelke van, ahogy meg van írva – hittem, azért szóltam –, mi is hiszünk, és azért szólunk:

¹⁴tudjuk, hogy aki az Úr Jézust feltámasztotta, Jézussal együtt minket is feltámaszt, és veletek együtt maga elé állít.

¹⁵Hiszen minden értetek történik – amint a kegyelem terjed –, hogy egyre többen és többen adjanak hálát Isten dicsőségére.

¹⁶Ezért tehát nem hátrálunk meg.
Sőt ha a látszat szerint a pusztulás útján járunk is, belsőleg napról napra megújulunk.

¹⁷Mert pillanatnyi, könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó, örökre szóló dicsőséget szerez nekünk,

¹⁸mivel nem a láthatókra figyelünk, hanem a láthatatlanokra. A látható ugyanis ideig való, a láthatatlan viszont örök.