1Akkor magához szólitá Tóbiás az angyalt, kit embernek tart vala, és mondá neki: Atyámfia, Azariás! kérlek, hallgasd meg szavaimat.
2Ha magamat adom is neked szolgáúl, nem leszek méltó gondviselésedre.
3Mindazáltal kérlek téged, végy magadhoz barmokat és szolgákat, és menj Gabelushoz Rágesbe, a médusok városába, és add vissza neki az ő keze irását, és vedd át tőle a pénzt, és kérjed őt, hogy jőjön menyekzőmre.
4Mert magad tudod, hogy atyám számlálja a napokat, és ha tovább késendem egy nappal, megszomorodik az ő lelke.
5És bizonyára látod, mi módon esketett meg engem Ráguel, kinek esketését meg nem vethetem.
6Akkor Ráfael magához vévén Ráguel szolgáiból négyet és két tevét, elindula Rágesbe, a médusok városába, és föltalálván Gabelust, visszaadá neki az ő keze irását, és a pénzt mind fölvevé tőle.
7És megjelenté neki Tóbiásról, Tóbiás fiáról mind, a mik történtek; és elvivé őt magával a menyekzőre.
8És mikor bement Ráguel házába, Tóbiást letelepedve találá; és fölugorván, megcsókolák egymást, és Gabelus síra, és áldá az Istent,
9és mondá: Áldjon meg téged Izrael Istene, mert igen jámbor és igaz, istenfélő és alamizsnát osztogató férfiúnak fia vagy;
10és áldás mondassék feleségedre és szüleitekre;
11és lássátok fiaitokat és fiaitok fiait harmad- és negyedízig, és áldassék meg ivadékotok Izrael Istenétől, ki országol mindörökön örökké.
12És midőn mindnyájan Ament mondottak, a lakodalomhoz kezdének; de a menyekző lakomáját is az Úr félelmével tarták.