¹Miután pedig vacsoráltak, bevivék az ifjat hozzája.

²Megemlékezvén tehát Tóbiás az angyal beszédéről, elővevé táskájából a máj egy részét, és azt eleven szénre tevé.

³Akkor Ráfael angyal megragadá az ördögöt, és megkötözé őt felső Egyiptom pusztájában.

⁴Erre Tóbiás inté a szüzet, és mondá neki: Sára! kelj föl, és könyörögjünk az Istennek ma és holnap és holnapután; mert e három éjjel az Istennel egyesűlünk; elmulván pedig a harmadik éjszaka, a mi házasságunkban leszünk.

⁵Mert szentek fiai vagyunk, és nem egyesűlhetünk úgy, mint a pogányok, kik nem ismerik az Istent.

⁶Fölkelvén tehát mind a ketten, szorgalmasan imádkoznak vala együtt, hogy egészség adassék nekik.

⁷És mondá Tóbiás: Atyáink Ura Istene! áldjanak téged az egek és a föld, a tenger és kutak és folyóvizek és minden teremtményeid, melyek azokban vannak.

⁸Te alkottad Ádámot a föld agyagából, és segitségűl adtad neki Hévát.

⁹És most, Uram! te tudod, hogy nem bujaság okáért veszem nővéremet feleségűl, hanem csak maradékinkhoz való szeretetből, kikben áldassék neved mindörökön örökké.

¹⁰Sára is mondá: Könyörűlj rajtunk, Uram! könyörűlj rajtunk, és öregedjünk meg mindketten együtt egészségben.

¹¹És lőn kakasszó táján, eléhivatá szolgáit Ráguel, és elmenének vele együtt, hogy sírt ássanak.

¹²Mert mondá: Talán ő is ugy jár, mint a többi hét férfiú, kik bementek vala hozzája.

¹³És mikor elkészitették a gödröt, Ráguel visszatérvén feleségéhez, mondá neki:

¹⁴Küldj el egyet szolgálóid közől, nézze meg, ha meghalt-e, hogy eltemessem őt, mielőtt megvirad.

¹⁵Amaz tehát elkülde egyet szolgálói közől. Ki bemenvén a kamrába, egészségben találá őket, és sérelem nélkül, mind a kettőt együtt aluva.

¹⁶És visszatérvén, jó hirt monda, és áldák az Urat, Ráguel tudniillik és felesége, Anna,

¹⁷és mondák: Áldunk téged, Izrael Ura Istene! mivel nem történt, a mint gondoltuk;

¹⁸mert irgalmasságodat cselekedted velünk, és kirekesztetted tőlünk üldöző ellenségünket,

¹⁹könyörűltél pedig a két egyetlen szülöttön. Adjad, Uram! hogy téged még tökéletesebben áldjanak, és neked ajánlják föl a te dicséretednek áldozatát az ő egészségökért, hadd ismerjék meg a nemzetek egyetemben, hogy te vagy egyedül Isten az egész földön.

²⁰És Ráguel azonnal megparancsolá szolgáinak, hogy töltsék be a gödröt, melyet csináltak vala, mielőtt megvirad.

²¹Feleségének pedig megmondá, hogy szerezzen lakomát, és készitsen el mindent, mi eleségűl az utasoknak szükséges.

²²Két kövér tehenet is és négy kost vágata le, és lakomát készíte minden szomszédainak és minden barátainak.

²³És Ráguel megesketé Tóbiást, hogy két hétig nála mulasson.

²⁴Mindenekből pedig, a miket bír vala Ráguel, felét Tóbiásnak adá; és irást tőn, hogy a fele rész, mely megmaradt vala, az ő halálok után Tóbiás birtokába jusson.