¹Tóbiás Neftali nemzetségéből és városából, (mely Galileának felső részében vagyon, Naasszon fölött, az úton túl, mely napnyugatra visz, bal felől lévén Szefet városa),

²mikor elfogatott Szalmanaszárnak, az asszíriusok királyának napjaiban, a fogságban lévén sem hagyá el az igazság utját;

³úgy hogy mindent, a mije lehetett, naponkint együttlevő fogoly atyjafiaival közle, kik az ő nemzetségéből valának.

⁴És noha mindeneknél ifjabb volt Neftali nemzetségében, mindazáltal semmit gyermekül nem cselekvék dolgában.

⁵Végre midőn mindnyájan az arany borjúkhoz mentek, melyeket Izrael királya Jeroboam emelt vala, egyedül ő kerülé mindenek társaságát,

⁶és Jerusalembe méne az Úr templomába, és ott imádá Izrael Urát Istenét, minden zsengéit és tizedeit híven fölvivén,

⁷úgy, hogy harmadik esztendőben az áttérteknek és jövevényeknek szolgáltatott be minden tizedelést.

⁸Ezeket és ezekhez hasonlókat az Isten törvénye szerint már gyermek korában megtartott.

⁹Mikor pedig férfiúvá lett, feleségűl vevé Annát, nemzetségéből, és fiat nemze tőle, önnevét adván neki;

¹⁰kit gyermekségétől taníta az Istent félni, és magát megtartóztatni minden bűntől.

¹¹Mikor tehát a fogság által feleségével és fiával Ninive városába jutott egész nemzetségéhez,

¹²(midőn mindnyájan ettenek a pogányok étkeiből) ez megőrzé lelkét, és sohasem fertőzteték meg azok étkeivel.

¹³És mivelhogy megemlékezett az Úrról teljes szivéből, kedvessé tevé őt az Isten Szalmanaszár király színe előtt,

¹⁴és hatalmat ada neki, elmenni, a hová csak akart; szabadsága lévén azt cselekedni, a mit akart.

¹⁵Elméne tehát mindazokhoz, kik a fogságban valának, és üdvös intéseket ada nekik.

¹⁶Mikor pedig elment Rágesbe, a médusok városába, abból, mivel a királytól megtiszteltetett, tíz talentom ezüstje lévén,

¹⁷midőn az ő nemzetségének nagy seregében látta szűkölködni Gabelust, ki az ő nemzetségéből vala, kézirás alatt neki adá a megnevezett ezüstöt.

¹⁸Sok idő után pedig meghalván Szalmanaszár király, mikor fia, Szennakerib országlott helyette, és Izrael fiai gyülöletesek lettek az ő szine előtt:

¹⁹Tóbiás mindennap elméne egész rokonságához, és vigasztalá őket, és osztogata kinek-kinek, a mennyit lehetett, az ő vagyonából;

²⁰az éhezőket táplálá, a meziteleneknek ruhákat ada, a megholtakat és megöletteket szorgalmasan eltemeté.

²¹Végre mikor visszatért Szennakerib király, futván Judeából azon csapás elől, melyet az Isten rá bocsátott vala az ő káromlása miatt, és megharaguván, sokat megölt Izrael fiaiból: Tóbiás eltemeti vala azok testeit.

²²Mikor pedig ez hirül vitetett a királynak, megparancsolá, hogy öljék meg őt, és elvevé minden vagyonát.

²³Tóbiás pedig fiával és feleségével elszaladván, megfosztatva lappangott, mert sokan szeretik vala őt.

²⁴Negyvenöt nap mulva pedig a királyt megölék az ő fiai,

²⁵és Tóbiás visszatére házába, és minden vagyona visszaadaték neki.