¹És visszaindulván, tizenegyedik napon eljutának Káránba, mely félútban van Ninive felé.

²És mondá az angyal: Atyámfia, Tóbiás! tudod, mint hagytad atyádat.

³Azért ha tetszik neked, menjünk előre, és lassú lépéssel kövessék utunkat a cselédek feleségeddel és a barmokkal együtt.

⁴És mikor ráállott, hogy elmenjenek, mondá Ráfael Tóbiásnak: Hozz magaddal a hal epéjéből, mert szükséges lesz. Tóbiás tehát vive az epéből, és elmenének.

⁵Anna pedig az útfélen ül vala minden nap a hegy tetején, ahonnan messze elláthatott.

⁶És midőn azon helyről vigyázott az ő jövetelére, meglátá távol, és mindjárt megismeré fiát, hogy jő; és elfutván, megjelenté férjének, mondván: Ihon jő fiad.

⁷És Ráfael mondá Tóbiásnak: Mihelyt bemégy házadba, mindjárt imádjad a te Uradat Istenedet, és hálát adván neki, járúlj atyádhoz és csókold meg őt;

⁸és azonnal kend meg szemeit e hal epéjével, mely nálad vagyon; mert tudjad, hogy rögtön megnyilnak szemei, és atyád meglátja az ég világosságát, és örvendeni fog látásodban.

⁹Akkor előre futa az eb, mely velök volt az úton, és mint hírmondó érkezvén, farkcsóválással örvendez vala.

¹⁰És fölkelvén világtalan atyja, futni kezde, de megütközének lábai, és kezét adván a szolgának, fia elé siete,

¹¹és fogadván, megcsókolá őt feleségével, és mindketten sírni kezdének örömükben.

¹²És miután az Istent imádták és hálát adtak, leülének.

¹³Akkor elővévén Tóbiás a hal epéjét, megkené atyja szemeit.

¹⁴És várakozék mintegy félórát, és kezde a hályog szemeiről lejőni, mint a tojás hártyája,

¹⁵melyet megfogván Tóbiás, levona szemeiről, és mindjárt kezde látni.

¹⁶És dicsőíték az Istent, ő tudniillik és felesége és mindnyájan, a kik ismerik vala őt.

¹⁷És mondá Tóbiás: Áldalak téged, Uram, Izrael Istene! mert te fenyítettél, és te gyógyitottál meg engem; ime én látom fiamat, Tóbiást.

¹⁸Elérkezék hét nap múlva Sára is, fia felesége, és minden cseléde egészségben, és a barmok és tevék, és feleségének sok pénze, még az a pénz is, melyet Gabelustól átvett vala.

¹⁹És elbeszélé szülőinek az Isten minden jótéteményeit, melyeket vele cselekedett azon ember által, ki őt vezette vala.

²⁰És Ákior és Nábat, Tóbiás húgának fiai, vígan jövének Tóbiáshoz, örvendezvén vele mindazon jótétemények fölött, melyeket az Isten hozzája mutatott vala.

²¹És hét napig lakozván, mindnyájan nagy örömmel örűlének.