¹Akkoron Tóbiás magához hívá fiát, és mondá neki: Mit adhatunk e szent férfiúnak, a ki veled jött.

²Felelvén Tóbiás, mondá atyjának: Atyám! micsoda jutalmat adunk neki? avagy mi lehet méltó az ő jótéteményeihez?

³Engem elvitt és visszahozott egészségben, a pénzt Gabelustól ő vette át; ő cselekedte, hogy feleségem legyen, és az ördögöt ő űzte el tőle, örömet szerzett az ő szülőinek, magamat a halnak elnyelésétől megszabadított, veled is azt cselekedte, hogy láthatod az ég világosságát: és általa minden jóval elteltünk. Mit adhatunk méltót neki ezekért?

⁴De kérlek téged, atyám! kérjed őt, ha talán méltóztatnék felét magának venni mindazokból, miket hoztunk.

⁵És híván őt, az atya tudniillik és a fiú, félre vivék, és kérni kezdék, hogy méltóztassék mindannak, miket hoztak, felét jó néven venni.

⁶Akkor mondá nekik titkon: Áldjátok a menny Istenét, és minden élők előtt adjatok hálát neki, mert irgalmasságot cselekedett veletek.

⁷A király titkát elrejteni ugyan jó: de az Isten cselekedeteit kinyilatkoztatni és megvallani, tisztességes.

⁸Jó az imádság a böjttel és alamizsnával inkább, mint az arany-kincs gyüjtése;

⁹mert az alamizsna megszabadít a haláltól, és az az, mi megtisztít a bűnöktől, és irgalmasságot s örök életet szerez.

¹⁰A kik pedig bűnt cselekesznek és hamisságot, ellenségei lelköknek.

¹¹Kinyilatkoztatom azért nektek az igazságot, és előttetek a titkot nem rejtem el.

¹²Mikor imádkoztál könyhullatással, és eltemetted a halottakat, és elhagytad ebédedet, és nappal elrejtvén a halottakat házadban, éjjel eltemetted őket: én az Úr elé vittem imádságodat.

¹³És mivel kedves valál az Istennél, szükség volt, hogy a kisértet megpróbáljon téged.

¹⁴És most az Úr küldött engem, hogy meggyógyítsalak téged, és Sárát, fiad feleségét az ördögtől megszabadítsam;

¹⁵mert én vagyok Ráfael angyal, egy a hét közől, kik az Úr előtt állunk.

¹⁶És midőn ezeket hallották, megrettenének, és reszketve arczukra esének a földön.

¹⁷És mondá nekik az angyal: Békeség nektek, ne féljetek.

¹⁸Mert midőn veletek voltam, az Isten akaratja által voltam, őt áldjátok, és neki énekeljetek.

¹⁹Látszottam ugyan veletek enni és inni: de én láthatlan étellel és oly itallal élek, melyet az emberek nem láthatnak.

²⁰Ideje már, hogy visszatérjek ahhoz, ki engem küldött; ti pedig áldjátok az Istent, és beszéljétek el minden csodatetteit.

²¹És midőn ezeket mondotta, elviteték színök elől, és többé nem láthaták őt.

²²Akkor arczra borúlva, három óráig áldák az Istent; és fölkelvén, elbeszélék minden csodatetteit.