¹Mindezeket forgattam szivemben, hogy alaposan megértsem. Vannak igazak és bölcsek, és azok cselekedetei Isten kezében; és még sem tudja az ember, ha szeretetre legyen-e méltó, vagy gyülöletre?

²hanem minden, mint bizonytalan, jövendőre tartatik fenn, azért, hogy minden egyaránt történik az igazon és istentelenen, a jón és gonoszon, a tisztán és tisztátlanon, azon, ki áldozatokat tesz, és ki az áldozatokat megveti; a mint van a jó, úgy a bűnös is, mint a hamisan esküvő, úgy az is, ki igazra esküszik.

³Ez legnagyobb minden között, mi a nap alatt esik, hogy mindenkinek ugyanaz történik; azért telik el az emberek fiainak szive is gonoszsággal és megvetéssel életökben, és ezekután pokolra vitetnek.

⁴Senki sincs, ki mindenkor éljen, és kinek e dologban bizodalma lehetne. Jobb az élő eb a holt oroszlánnál;

⁵mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit többé nem tudnak; sem jutalmok nincs többé, mert feledésbe ment emlékezetök.

⁶A szeretet, gyűlölség és irigykedések is együtt enyésznek el, és nincsen részök e világban és a dolgokban, melyek a nap alatt történnek.

⁷Menj tehát és egyed vigaságban kenyeredet, és igyad örömmel borodat; mert Isten kedvelli cselekedeteidet.

⁸Minden időben legyenek fehérek ruháid, és az olaj fejedről ne fogyjon el.

⁹Élvezd életedet feleségeddel, kit szeretsz, élted állhatatlanságának teljes napjaiban, melyek adattak neked a nap alatt, hiúságod teljes napjaiban; mert ez az osztályrész az életben munkád mellett, melylyel a nap alatt munkálkodol.

¹⁰A mit kezed cselekedhetik, szorgalmasan vidd véghez; mert sem cselekvés, sem okosság, sem bölcseség, sem tudomány nem lesz az alvilágban, hova te sietsz.

¹¹Másfelé fordúltam, és látám a nap alatt, hogy nem a gyorsaké a futás, sem az erősöké a had, sem a bölcseké a kenyér, sem a tudósoké a gazdagság, sem a mestereké a kedvesség: hanem az idő és történet mindenekben.

¹²Az ember nem tudja végét, hanem mint a halak horoggal fogatnak, és mint a madarak tőrbe ejtetnek, úgy fogatnak meg az emberek a gonosz időben, midőn az hirtelen rájok jő.

¹³Láttam a nap alatt e bölcseséget is, és igen nagynak itéltem.

¹⁴Volt egy kis város és abban kevés férfiú; nagy király jött ellene, és körülvette azt, és erősségeket épített köröskörűl, és végrehajtatott a megszállás.

¹⁵És találtatott abban egy szegény, de bölcs férfiú, és megszabadította a várost bölcsesége által; de azután senki sem emlékezett meg arról a szegény emberről.

¹⁶És én mondám: Jobb a bölcseség az erősségnél; hogyan vetették meg tehát ama szegénynek bölcseségét, s nem hallgatták meg igéit?

¹⁷A bölcseség igéit csendességben inkább hallgatják, mint a fejedelem kiáltását a bolondok között.

¹⁸Jobb a bölcseség, mint a hadi fegyverek; és a ki egyben vétkezik, sok jót veszt el.