¹Az elhullt legyek elvesztik a kenet kellemét. Drágább a bölcseségnél és dicsőségnél a kicsiny és ideig való bolondság.

²A bölcs szíve az ő jobbján van, és a bolond szíve balján.

³Sőt, ha az úton jár is a bolond, mivel ő esztelen, mindenkit bolondnak tart.

⁴Ha a hatalmasnak lelke fölindúl ellened, ne hagyd el helyedet, mert ez orvoslás igen nagy bűnöket szűntet meg.

⁵Van gonosz, melyet láttam a nap alatt, mely mintegy tévedésből jött ki a fejedelem színe elől:

⁶hogy a bolond nagy méltóságba helyeztetett, és a gazdagok alant ülnek.

⁷Lovakon láttam a szolgákat, és a fejedelmeket földön gyalog, mint szolgákat.

⁸A ki másnak vermet ás, maga esik bele; és ki elhányja a sövényt, megmarja azt a kigyó.

⁹A ki köveket hengerít, megsértetik azoktól; és a ki fát vág, megsebesíttetik attól.

¹⁰Ha megtompúl a vas, és nem olyan, mint azelőtt, hanem életlenné lesz, sok munkával élesíttetik meg; igy a serénység után bölcseség következik.

¹¹Mintha titkon marna meg a kigyó, semmivel sem kevesebb, a ki titkon rágalmaz.

¹²A bölcs szájának igéi kedvesek; de az esztelennek ajkai megejtik őt.

¹³Igéinek kezdete bolondság, és szájának vége a leggonoszabb tévedés.

¹⁴A bolond szót szaporít. Nem tudja az ember, mi volt előtte, és mi leszen utána, ki jelentheti meg neki?

¹⁵A bolondok munkája gyötrelmökre van, mert a városba nem tudnak menni.

¹⁶Jaj neked, föld! melynek királya gyermek, és melynek fejedelmei már reggel lakmároznak.

¹⁷Boldog a föld, melynek királya nemes, és melynek fejedelmei idején esznek táplálásra és nem tobzódásra.

¹⁸A restség miatt meghajol a padlás, és a kezek tétlensége miatt csepegni fog a ház.

¹⁹Nevetve fogyasztják a kenyeret és bort, lakmározva töltvén életöket, mert a pénznek minden engedelmeskedik.

²⁰Gondolatban ne rágalmazd a királyt, és titkos kamarádban ne átkozd a gazdagot; mert az égi madarak is elviszik a te szódat, és a szárnyasok hirűl adják a beszédet.