¹Tedd kenyeredet a folyóvizekre, mert sok idő után megtalálod azt.

²Adj részt hétnek, sőt nyolcznak is; mert nem tudod, micsoda veszély következik a földre.

³Ha megtelnek a felhők, esőt öntenek a földre. Ha a fa délre esik, vagy éjszakra, a mely helyre esik, ott marad.

⁴Ki a szélre vigyáz, nem vet; és ki a felhőket nézi, soha nem arat.

⁵A mint nem tudod, melyik a szellem útja, és mimódon szerveződnek össze a csontok a nehézkes méhében: úgy nem tudod az Isten cselekedeteit, ki mindenek alkotója.

⁶Reggel vesd el magvadat, és este meg ne szűnjék kezed; mert nem tudod, melyik kel inkább ki, ez-e vagy az; és ha mindakettő, annál jobb.

⁷Kedves a világosság, és gyönyörűséges a szemeknek látni a napot;

⁸de ha sok esztendeig él is az ember, és mindazokban örűl, meg kell emlékeznie a sötét időről, és azon sok napról, melyek midőn eljőnek, hiúságról fogják vádolni a multakat.

⁹Vigadj azért, ifjú, a te ifjúságodban, és jóban legyen szived ifjúságod napjaiban, és járj szivednek utain, és szemeid tekintete után; de tudd meg, hogy mindezekért itéletre von téged az Isten.

¹⁰Vedd el a haragot szivedből, és távolítsd el a gonoszságot testedtől; mert az ifjúság és gyönyör hiúság.