¹A Prédikátornak, Dávid fiának, Jerusalem királyának igéi.

²Hiúságok hiúsága! – úgymond a Prédikátor, – hiúságok hiúsága, és minden hiúság!

³Mije van egyebe az embernek minden munkájából, melylyel fáradoz a nap alatt?

⁴Nemzedék elmúlik, és nemzedék jő; a föld pedig örökké az marad.

⁵Fölkel a nap és lenyugszik, és helyére visszatér, honnan újra föltámad;

⁶dél felé kerül, és éjszakra fordúl; mindent bejárván, kerengve megyen a szél, és körébe visszatér.

⁷Minden folyóvíz a tengerbe szakad, és a tenger nem árad meg; azon helyre, honnan a folyóvizek erednek, visszatérnek, hogy ismét folyjanak.

⁸Minden dolog nehéz; ember nem fejtheti meg azokat beszéddel; nem elégedik meg a szem látással, a fül sem telik be hallással.

⁹Micsoda az, mi volt? ugyanaz, mi következni fog. Micsoda az, mi lett? ugyanaz, mi megint leszen.

¹⁰Semmi újság nincs a nap alatt, és nem mondhatja senki: Ime ez új; mert immár meg volt az előbbi időkben, melyek előttünk voltak.

¹¹Nincs az előbbiekről emlékezet, de még az ezután jövendőkről sem lesz emlékezet azoknál, kik utóbb következnek.

¹²Én, a Prédikátor, Izrael királya voltam Jerusalemben,

¹³és föltettem szívemben, hogy bölcseséggel vizsgálódni és értekezni fogok mindenről, mi a nap alatt történik. Ez igen rosz foglalkozást adta Isten az emberek fiainak, hogy azzal foglalkozzanak.

¹⁴Láttam mindent, mi a nap alatt történik, és ime minden hiúság és a lélek gyötrelme.

¹⁵Az elveteműltek nehezen jobbúlnak meg, és a bolondok száma végtelen.

¹⁶Szólék szívemben, mondván: Ime naggyá lettem, és meghaladtam bölcseséggel mindazokat, kik előttem voltak Jerusalemben; és elmém sokról elmélkedett bölcsen, és tanúltam,

¹⁷és arra adtam szívemet, hogy értsem az okosságot és tudományt, a tévedéseket és bolondságot; és úgy találtam, hogy ezekben is csak fáradság vagyon és a lélek gyötrelme,

¹⁸azért, mivel a sok bölcseségben sok a búsulás, és fáradalmat gyarapít, ki a tudományt gyarapítja.