¹Az ember bölcsesége tündöklik orczáján, és a hatalmas annak szinét elváltoztatja.

²Én a király szájára vigyázok és a parancsokra az Isten esküje miatt.

³Ne siess eltávozni orczája elől, és ne maradj meg a gonosz cselekedetben; mert a mit akar, mindent megtehet,

⁴és az ő beszéde hatalommal teljes, és senki sem mondhatja neki: Miért cselekszel így?

⁵A ki megtartja a parancsolatot, nem szenved semmi gonoszt; a bölcs szive tudja az időt és feleletet.

⁶Minden dolognak van ideje és alkalmatossága, de az ember sokat gyötrődik,

⁷mert nem tudja az elmúlt dolgokat, és a jövendőket senki sem adhatja tudtára.

⁸Nincs az ember hatalmában, hogy visszatartóztassa lelkét, és nincs hatalma a halál napján, sem nyugodni nem hagyják, midőn a harcz elközelget, és az istentelenség nem szabadítja meg az istentelent.

⁹Mindezeket meggondoltam, és szivemre vettem minden cselekedetet, melyek a nap alatt történnek. Néha az ember önártalmára uralkodik az emberen.

¹⁰Láttam eltemetett istenteleneket; kik midőn még éltek, a szent helyen voltak, és dicsértettek a városban, mint igaz cselekedetűek; de ez is hiúság.

¹¹Mert mivelhogy hamar itélet nem mondatik a gonoszok ellen, a gonoszságot minden félelem nélkül cselekszik az emberek fiai;

¹²mindazáltal, ha a bűnös százszor cselekszik is gonoszt, és a tűrés által elszenvedtetik, én tudom, hogy jól járnak az istenfélők, kik az ő orczáját félik.

¹³Ne is járjon jól az istentelen, és napjai ne hosszabbodjanak meg; hanem mint az árnyék, múljanak el, kik nem félik az Úr orczáját.

¹⁴Vagyon más hiúság is, mely a földön történik. Vannak igazak, kiket roszak érnek, mintha az istentelenek tetteit cselekednék; és vannak istentelenek, kik oly bátorságosak, mintha az igazak cselekedetei nálok volnának; de ezt is igen hiúságosnak itélem.

¹⁵Dicsértem azért a vigaságot, hogy nincs jobb az embernek a nap alatt, mint enni és inni és vigadni; mert csak azt viszi el magával az ő munkájából élete napjaiban, melyeket Isten adott neki a nap alatt.

¹⁶És arra adám szivemet, hogy tudjam a bölcseséget, és megértsem a foglalkozást, mely a földön forog; hol van ember, ki sem éjjel, sem nappal álmot nem lát szemeivel;

¹⁷és átláttam, hogy ember nem találhatja föl okát Isten minden cselekedeteinek, melyek a nap alatt történnek; és mennél többet munkálkodik a keresésben, annál kevésbbé találja föl; haszintén mondja is a bölcs, hogy tudja, nem találhatja föl.