¹Mi szükség az embernek magánál nagyobb dolgokat keresni, holott nem tudja, mi használ neki életében, zarándoksága megszámlált napjaiban, az időben, mely mint az árnyék elmúlik? Avagy ki jelentheti meg neki, mi leend utána a nap alatt?

²Jobb a jó hírnév, mint a drága kenetek; és a halál napja a születés napjánál.

³Jobb a siralom házához menni, mint a lakmározás házához; mert abban minden ember az ő végére emlékeztetik, és az élő rágondol arra, mi következni fog.

⁴Jobb a harag a nevetésnél, mert az arcz komolysága által megjobbúl a vétkező lelke.

⁵Ott a bölcsek szíve, hol a szomorúság, és a bolondok szive, hol a vigaság.

⁶Jobb a bölcstől megdorgáltatni, mint a bolondok hizelgésével megcsalatni.

⁷Mert mint az égő tövisek ropogása a fazék alatt, úgy a bolond nevetése; de ez is hiúság.

⁸A rágalom megháborítja a bölcset, és megtöri szive erejét.

⁹Jobb a dolog vége, mint kezdete; jobb a tűrő a kevélynél.

¹⁰Ne légy hirtelen a haragra; mert a harag a bolond kebelében nyugszik.

¹¹Ne mondjad: Mi oka, hogy az előtt jobb idők voltak, mint most vannak? – mert bolond az efféle kérdés.

¹²A bölcseség hasznosabb a gazdagsággal, és inkább használ azoknak, kik a napot látják.

¹³Mert mint a bölcseség megoltalmaz, úgy megoltalmaz a pénz; azon előnye van pedig a tudománynak és bölcseségnek, hogy a ki bírja annak életet adnak.

¹⁴Tekintsd az Isten működését, hogy senki sem jobbíthatja meg, a kit ő elvetett.

¹⁵A jó napon élj a jókkal, és a rosz naptól óvd magadat; mert mint ezt, úgy amazt is az Isten alkotta, hogy ne találjon az ember igaz okot panaszra ellene.

¹⁶Ezeket is láttam az én hiúságom napjaiban: Az igaz elhal igazságában, és az istentelen sok ideig él gonoszságában.

¹⁷Ne légy fölöttébb igaz, se többet ne érts, mintsem szükséges, hogy balgává ne légy.

¹⁸Ne cselekedjél igen istentelenűl, és ne légy bolond, hogy meg ne halj időd előtt.

¹⁹Jó neked az igazat támogatnod, de amattól se vond meg kezedet; mert ki az Istent féli, semmit el nem mulaszt.

²⁰A bölcseség megerősíti a bölcset a város tíz fejedelme fölött.

²¹Mert nincs igaz ember a földön, ki jót cselekedjék és ne vétkezzék.

²²De minden beszédet se végy szivedre, melyek mondatnak, netalán halljad, hogy téged szolgád szidalmaz;

²³mert tudja lelkiisméreted, hogy te is gyakorta szidalmaztál másokat.

²⁴Mindent megpróbáltam a bölcseségben. Mondám: Bölcscsé leszek; de az messzebb távozott tőlem,

²⁵sokkal messzebb, mint azelőtt volt; mélysége nagy, ki találja föl azt?

²⁶Mindent megvizsgáltam elmémmel, hogy tudjam és szemléljem és keressem a bölcseséget és az okosságot, és hogy megismerjem a bolond istentelenségét, és az esztelen tévelygését;

²⁷és keserűbbnek találtam a halálnál az asszonyt, ki a vadászok tőre; szive hálló, kezei kötelek. A ki kedves az Istennél, kikerüli őt; a ki pedig bűnös, megfogatik tőle.

²⁸Ime ezt találtam, mondá a prédikátor, egyet is, mást is, hogy okára jőjek,

²⁹melyet most is keres lelkem, de föl nem találtam. Férfiat ezer közől találtam egyet, asszonyt mindnyája közől sem találtam.

³⁰Csak azt találtam, hogy Isten az embert igazzá teremtette, és ő végtelen kérdésekbe bonyolította magát. Kicsoda olyan, mint a bölcs? és ki tudja az ige megfejtését?