1Vagyon más rosz is, melyet láttam a nap alatt, és ugyan gyakori az embereknél.
2A mely embernek Isten gazdagságot adott és jószágot és tisztességet, és semmi hijával nincs lelke mindazokból, miket kiván; és nem engedi neki az Isten, hogy abból egyék, hanem idegen ember emészti meg azt: ez hiúság és nagy nyavalya.
3Ha valaki száz magzatot nemz, és sok esztendeig él, és élete sok napját éri, de lelke nem él vagyonának javaival, és temetése nincsen: erről én azt mondom, hogy jobb nálánál az időtlen gyermek.
4Mert hiába jött világra, és sötétségre megyen, és nevét a feledés törli el;
5nem látta a napot, és nem tudta a jó és gonosz külömbségét.
6Ha szinte kétezer esztendeig él is, és nem élvezi a jókat; nem egy helyre sietnek-e mindenek?
7Minden munkája az embernek szájáért van, de lelke nem telik be.
8Mivel van többje az eszesnek a bolondnál? És a szegénynek, hanem hogy oda menjen, hol az élet vagyon?
9Jobb azt látni, a mit kivánsz, mint azt kivánni, a mit nem ismersz; de ez is hiúság és a lélek vakmerősége.
10Annak, ki lenni fog, neve már elneveztetett, és tudva van, hogy ember lesz, és nem vetekedhetik magánál erősebbel a törvényben.
11Az igen sok szó sok hiúsággal jár a vetekedésben.